Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
97 Gyakran semminemű helybeli okot nem találunk, mellyel a fogváltásban mutatkozó késedelem magyarázható volna, ilyenkor nehéz helyzetbe kerülnénk, ha minden áron akarnánk valami beavatkozást eszközölni. Mint már említettük, tapasztalatunk szerint a fogváltás késése nem függ össze az általános állapottal. Így roborálaitoT nem várhatjuk célunk elérését. A mészadagolásról tudjuk, hogy mennyire nehéz a Ca anyagcserét még csak átmenetileg is per os adott Ca sókkal befolyásolni. Egyébként is igen kétes, hogy szükséges-e célunkhoz ez. Az utóbbi időben egyes gyárak által ajánlott embryonalis kivonatokkal szemben teljesen tartózkodó álláspontra helyezkedünk, sem oly meggyőző tudományos, sem gyakorlati bizonyítékot, nem találunk arra, hogy annak alapján a fogazat váltásának siettetésére felhasználhatnánk ezeket a készítményeket. Mindezek felett döntő fontosságú szempontnak tartjuk, hogy a fogváltás siettetésére ■sfimim-mhLsóp nincs. A kiképződött maradó fogak az esetek túlnyomó többségében kisebb-nagyobb késéssel a helyükre nőnek. Elsőrangú kötelessége ezzel szemben a fogorvosnak, hogy a később vagy késve jövő maradó fogak részére a helyet biztosítsa. Nem elég a meziodisztális irányban fenntartani a hézagot, hanem adott esetekben a túlságosan előtörő antagonisták további meghosszabbodását is meg kell akadályozni. Evvel ellentétben aktív beavatkozásra határozzuk el magunkat, ha a késlekedő fog hibás irányban helyezkedik el, vagy a fog látszólagos hiánya a 14—15 éven túl már kozmetikus zavart okoz. Az előzőkben már érintettük, hogy ha a késésnek megállapítható helyi oka van, azt megszüntetjük. Leggyakrabban a felső szemfog, vagy lényegesen ritkábban a felső nagymetsző késése esetében határozzuk el magunkat a fog helyérevándorlásának aktív beavatkozással, illetőleg aktív fogszabályozási erűkkel történő siettetésére. A megfelelő szakcikkekben ezen fogszabályozási műveletekre vonatkozólag kimerítő felvilágosítást találhat az olvasó. Mégis meg kell említenünk, hogy a bennrekedt fog feletti nyálkahártya eltávolítására utóbbi időben nagyon jó eredménnyel használjuk az elektrokoagulációs eljárást. Nemcsak a vérzés okozta nehézségek csökkenése miatt előnyös ez, hanem azért is, mert a legtöbbnyire kisteljesítményű dentális gépekkel történő „vágás“ helye meglehetősen renyhén gyógyul. A sebszélek nem burjánoznak túlságosan, így nem fedik el utólag a szabaddátett fogat. Így nem kell a bennrekedt fog felett a nyálkahártyán nagyobb „ablakot“ vágni, mint az a fog szabályozási célú megragadására szükséges.
