Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE, 1942 ÁPRILIS, 4. SZÁM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magv. Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologist Klinikájáról (igazgató: Mátlié Dénes dr. egyet. ny. r. tanár). Az orvos és a beteg viszonya lélektani vonatkozásban. Irta: MOLNÁR LÄSZLÖ dr. egyetemi magántanár, technikai osztályvezető. A lélektan nem tartozik az ajánlott orvosi Szaktárgyak közé, így azzal a kartársak közül sokan nem foglalkoznak, nincs rá idő. Pedig a modern pszichológia igen tanulságos és ismerete módot nyújt ahhoz, hogy az emberekkel nagyol)!) kímélettel, tapintattal bánjunk és panaszaikat jobban megértsük, a fontos dolgokat a lényegtelenektől elkülönítsük és minden szót, mozdulatot, tekintetet a kezelés előtt, közben vagy után kellően értékeljünk. A beteg az orvost csak szükségből keresi fel („a fájdalom az orvos barátja“ (Hippokrates). Természetes, hogy sokat remél az orvostól és fokozott figyelemmel, sőt aggodalommal varja ténykedését. Jó orvos csak jó ember lehet (Nothnagel). Dicső dolog, ha a tudós doktor még szerénységével is kitűnik és az előző, másutt végzett munkákról és kartársairól nemi mond mindjárt rosszat. Mert ez a betegben mindig rossz benyomást kelt, kedvetlenséget és bizalmatlanságát csak fokozza. Mivel a szenvedő az egész orvosi kart, mint testületet tekinti és annak tagjait nagyjában egymáshoz hasonlóképzettségű és azonos működési körű egyéneknek látja, érthető, hogy egyik orvos nyilatkozata a másikról hamar szöget üt a fejébe. Hamar elhiszi a rosszat is, a jót is, de a rossz vélemény lelkihatása mindig maradandóbb és mélyebb. A nem fontos dolgok tehát gyakran fontosabbak, mint hinnők. Nem szabad eltompaltnak mutatkozni a beteg panaszaival szemben és igen lényeges a szenvedőnek, hogy panaszait, éjjeli szenvedésének elsorolását, az alkalmazott gyógyszerek mennyiségét és a házi vagy egyéb megkísérelt kezelési eljárás közlését az orvos figyelmesen, résztvevőén és türelmesen hallgassa végig.
