Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-03-01 / 3. szám
62 Ezenkívül még- színes, kék és piros artikulációs papírral is vizsgáljuk a szájban a fogfelületek illeszkedésiét. Ezt Gysi szerint végezzük és nem köszörüljük le válogatás nélkül az összes színfoltokat, hanem a köszörülést bizonyos rendszer alapján, még az automatikus köszörülés előtt végezzük. Ezt nevezzük pontköszörülésnek. Külön vizsgáljuk az ütközőpontokat centrálokkluzióban, előrelendítés és oldalliarapás közben. Függélyes irányban, centrálokkluzióban összeharaptatunk, mindkét oldalt a rágófogak közé artikulációs papirt helyezve. Ezután csak az erősen festődő felületeket köszörüljük, a gyengén elszíneződött helyeket nem. Elsősorban centrálokkluzióban a felső orcái és az alsó nyelvi csücsköket csiszoljuk, keresztharapás esetén fordítva. A csücskök csúcsa a szembenfekvő müfogak átkaiba harap. Tehát kissé az árkokat, barázdákat is kellene szélesíteni, hogy szabad elmozdulást nyerjünk minden irányban. De ez nehéz és amellett a rágófelületet részben hatástalanná tenné. Ezért inkább csak az éleket és a csücskök csúcsát simítjuk le köszörűkővel, illetve szerelt kövekkel. Egyszerre csak keveset csiszolunk és közben papirtépő próbákat végzünk. Ezután az előreharapást vizsgáljuk, színes papirt helyezve először a frontfogak közé. Csak a felső frontfogak színfoltjait köszörüljük le, az alsókat nem, hogy a metszőéleket ne tompítsuk el. Ha az előrelendítés akadálytalanná válik, rátérünk a műőrlők köszörülésére. Mivel előreharapáskor a centrális okkluzió érintkező helyei is festődnek, vigyázva simítjuk le a megfelelő pontokat és a centrálokkluzióban már javított felületeket nem csiszoljuk le mégegyszer. Gysi szerint propulsióban a felső őrlők distális csücsökfazettáit és az alsók mesiálisan irányított csücsökfazettáit szabad csak köszörülni, csupán az erősen festődő helyeken. Oldalharapáskor ugyanazon helyek is festődnek, mint centrálokkluzióban. Ezért Gysi ajánlatára a protéziseket a szájból kivesszük és kezünkbe szorítva próbálunk oldalmozgást végezni a fogsorokkal. Kezdetben csak néhány ütközőpontot találunk a felső buccalis és az alsó lingualis csücskökön és éleken, de ezeket leköszörülve látjuk, hogy mindig több és több felület festődik, míg azután további csiszolással sikerül a megfelelő rágófelszíni ütközőpontok eltüntetésével az oldalharapásos elmozdulást is zavartalanná tenni. Az automatikus becsiszoláskor a karborundpasztával a szelektív beköszörülés után a rágófelszín kis egyenetlenségeit tüntetjük el. A paszta az egész rágófelületet koptatja, vigyázni kell, hogy túlerős nyomással el ne törjük valamelyik frontfogat.
