Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
Látogatás a kolozsvári stomatológiai klinikán. Irta: KOCSIS ANTAL GÁBOE dr. főorvos. A román uralom alól felszabadított kincses Kolozsvár rövid pár hónap alatt úgy beleilleszkedett az anyaország egységébe, hogy az elmúlt húsz esztendő csak rossz álomnak tűnik fel. Erdély fővárosa újból magyar, — hiszen lélekben a románok alatt is az maradt. — Az utcákon és a kirakatokban román felírást már seholsem látni. Az autóbuszokon és az üzletekben még az itt maradt román is „tisztességtudóan“ magyarul beszél. Az 1940-es karácsonyt hófehérbe öltözötten újból „magyarul“ ünnepelte Kolozsvár. Csilingelő szánok suhannak el mellettünk, amint a Mátyás király-térről a Jókai-utcába fordulunk be. A Jókai-utoa végén, szemben az „Egyetemi Könyvtár“ impozáns épületével szemünkbe tűnik a már magyar felírással „'Stomatológiai klinika“, — majd az épület udvari szárnyán „Tanterem“. — Megálltam. — A nagy hidegben is valami különös jóleső melegség futott végig rajtam, amikor a stomatológiai klinikát megpillantottam. Eszembe jutott, hogy boldogult Szabó professzor — miközben mélyet szívott szivarján — sokszor mondotta: „Vérbeli klinikus tudja csak szívvel-lélekkel átérezni, hogy mi is az a klinika- ‘. Ilyenkor szinte könny csillogott Szabó professzor szemében. A kolozsvári stomatológiai klinika egyemeletes, pavillonszerü, különálló épülete fronttal a Mikó-utcára néz, melynek két oldalán helyezkednek el az egyetem orvoskari intézetei és klinikái. Karácsony masodnapja van, — mégis a klinikán ott találjuk a klinika megbízott vezetőjét, dr. Kopár Gerőt, amint éppen az orvoskari tanártestülethez benyújtandó memorandumot szerkesztett. Ő még annakidején, a régi magyar időben, dr. Höncz Kálmán professzor mellett a klinika első tanársegédje volt. Tőle tudom meg, hogy Höncz professzor (már jóval túl a hetvenen) szintén Kolozsvár falai között él és igen boldog, hogy megérhette a felszabadulást. A román uralom alatt Bilaskó lett a román egyetem első fogászprofesszora. Bilaskó igen megbánta, hogy virágzó budapesti praxisát felcserélte a román katedrával; — ő román származású volt, mégsem tudott beleszokni a román „közigazgatásba“ — akkor érezte otthonosan magát, ha Höncz professzor és magyar kollégái társaságában időzhetett. Pár évi tanári pályafutása után rapid lefolyású szepszis oltotta ki életét. Bilaskó halála után beálló „interreg-38
