Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 7. szám
199 csakhamar szervül s felszívódik. Az esetben, ha a sinus aiz orrvezetéken át állandóan vérzik, úgy az orrüreg tamponálása válik szükségessé. Oly esetben, ahol a sinus csontos fala betörik és a helyén defektus áll elő -—• amennyiben friss sérülésről van szó és a sinus ürege jól kitisztítható, úgy ennek elvégzése után a sinusnak a szájüreg felöli nyálkahártya borítékát egyesítjük. A sérülés legtöbb esetben zavartalanul gyógyul. Ha azonban a Mgyrészsérülés is nagyobb szövetpusztulással jár és a sebzárás csak nagyobb lágyrészek mobilizálásával volna végezhető, a plasztikai beavatkozást mellőzzük, illetve későbbi időre halászijuk, helyette a sinus üregét lazán tamponáljuk. Volt esetünk, ahol a sinusnak a szájüreggel így létrejött összeköttetése fokozatosan kisebbedéit, végül teljesen záródott anélkül, hogy a sinusban a teljes bezáródást követőleg gyulladás lépett volna fel. Természetesen ott, ahol a sebgyógyulás befejeztével a sinus és a száj üreg között összeköttetés marad vissza, plasztikai műtétet kell majd végezni. Minden eseben ahol a sinussérülés nagyobbmérvü, a sinusüreget roncsolt szövetrészek, csontdarabok töltik ki, vagy pedig a sérülés már több napos, a fertőzés veszélye miatt a sinus zárása kockázatos, ilyenkor helyesebb az üreg tamponálása. A sérülés ellátásánál a továbbiakban követjük a Friedrich-féle elvet, de mint fentebb említettem, bizonyos korlátozásokkal. A sebet a. mélypontjáig 'átvizsgálva a roncsolt, levált szövetrészeket ollóval óvatosan eltávolítjuk, hasonlóképpen a környezetétől teljesen szabaddá vált csontdarabokat is és a fogakat depuráljuk. A sebnek csak azon részét egyesítjük varrattal, ahol mélyebb üregek, tasakok nem képződtek, ahol a szennyeződés nem volt nagyobb mérvű. Bár a kozmetikai eredmény szempontjából az exakt Sebzárás előnyösebb eredményt adna, a fertőzés veszélyének szemmel tartása miatt erről le kell mondanunk. Lindemann pl. a sebvarrásnak nem híve, a kozmetikai hátrányt későbbi plasztikával szűnteti meg. Lényegesen befolyásoljuk azonban az archeg végső kialakulását, ha a tátongó arcsebet situatiós öltésekkel szűkítjük, avagy a sebszéleket ragtapasz-csíkokkal közelítjük egymáshoz. A mélyebb t a salukba, kötőszöveti hézagokba mindenkor fektessünk gumidraint, amit a legmélyebb ponton vezetünk ki. A gumiárain nemcsak a levezetést- szolgálja, hanem egyúttal a seb levegőzését is biztosítja, a gumiárain mellé rendszerint jodoformgazecsíkot is vezetünk fertőtlenítés céljából. A gumidraineket több napon át változatlanul fekve hagyjuk, a jodoform gazét a 3.—4. napon cseréljük. A csontos váz sérülésénél a részletekre kitérni nem óhajtok, mert ez túlméretezné a közlemény keretét. A lényeg az, hogy teljesen
