Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 7. szám
196 Közlemény a Szent Kókus központi közkórház (ig-azgató: Wolff Károly dr. egyet, m.-tanár, központi ig-azgató) szájsebészeti és fogászati osztályáról. Megjegyzések az arc- és állcsontsérülések ellátásával, kezelésével kapcsolatban." Irta: SZECSEY LAJOS dr. főorvos. A háborús arc- és állcsontsérülések a gyógyulás, a sebellátás, a sebkezelés szempontjából lényegében megegyeznek, a súlyosabb baleseti és ipari sérüléseikkel. Ezért célravezetőnek tartom, hogy a Szt. Rókuskórház szájsebészeti és fogászati osztályának idevonatkozó beteganyagán nyert tapasztalatainkat, eljárásainkat röviden ismertessem. Mindenek előtt abból a tényből kell kiindulnunk, hogy úgy a háborús, mint baleseti sérülések kivétel nélkül fertőzöttek. A sebzések kisebb-nagyobb szövetroncsolással járnak, ahol nemcsak a lágyrészek, de a csontos váz is fokozottabb mértékben sérül. Maga a szövet roncsolás, a földről bevitt szennyeződés kellő alkalmat nyújt a bejutott baktériumok megtelepedésére, a sérülések legtöbb esetben magával a szájüreggel is közlekednek, tehát másodlagosan még újabban is fertőződnek. A roncsolás folytán a sebfelszín vérellátása és így táplálkozása lényegesen gyengül, a roncsolás következtében a vérerek elpusztulnak és így a felületes szöveti részek elhalnak, amiért a védőanyagok odajutása akadályozott lesz. Tekintetbe veendő az a körülmény is, hogy az arc- és állesontsérülések a környező testtájakkal, így a csontos szemalappal, a járomesonti és állkapocs alatti tájékkal is összeköttetésbe kerülhetnek, tehát oly területekkel, ahol izomhasadékok és laza kötőszövet bőven van, amely a fertőző kórokozók tovahaladására szinte felkínálkozik. Ha már most a szervezet általános és helyi resistentiája a szükséges ellenállást biztosítani nem tudja, a fertőzés kiterjedésére minden feltétel nyuj-tva van. Igaz ugyan, hogy az arcsérülések a bő vérellátás és sokszor a. sérülések tátongó volta folytán a csirok megtelepedésére kevésbé alkalmasak, mégis a kiterjedt szöveti pusztulás a szuvas fogakban, tonsillaris tasakokban rejtőző baktériumok bejuthatnak a mélybe, az oxidátiótól elzárt területekre és elszaporodnak. Friedrich vizsgálataiból tudjuk, hogy a sebbe jutott csiráknak az új környezethez előbb alkalmazkodniuk kell, ez bizonyos átmeneti időt vesz igénybe, ami általában 6—8 órára terjed, ami után szaporodásuk és így tovabaladásufe megindul. Ennek ismerete a sebellátásnál, a megelőzésnél messzcható jelentőséggel bír. * * Előadás a Magyar Fogorvosok Egyesületének 1941. évi nagygyűléséről.
