Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-07-01 / 7. szám

194

nem mindegy, hogy autó- vagy homoiopiastikát végzünk-c. Véleményét Lexer vizsgálatai is megerősítették úgy, hogy azt később maga Barth is elfogadta.

Az ép csonthártya csontot termel, mely működését annál sikeresebben végezheti, minél puhább ágyba kerül a transplantatum, mert így kapja meg legjobban a táplálkozáshoz szükséges feltételeket. A csonttermelés elsősorban a felületen indul meg, azután az osteoblast sejtek szaporodása útján beterjed a Hawers-csatornák mentén a mélybe is. Az átültetett csont tehát nemcsak vezetőként szerepel a csont regeneratiójánál, de csonthártyája és velője útján a csonttermelésben is jelentékeny szerepet játszik. A csonthártya és az endosteum nemcsak a felszívódást csökkentik, de egyúttal a transplantatum táplálásában is szerepet játszanak. Az ágyból lassanként hajszálerek és ezekkel kötőszövet nő be a csontállományba s a kötőszövettel kitöltött űrök kb. egy év múlva ismét velőt tartalmaznak.

Átültetésre a szárkapocs, a sípcsontból vett léc, borda, vagy a csípőtaraj egyaránt alkalmas. A transplantatum rögzítését különböző eljárások szerint végezhetjük, mindenekelőtt csapozással, azaz a transplantatumnak a csontvégek velőüregébe való behelyezésével, vagy különböző idegen anyagok segítségével, selyem, catgut, drót, szög. Kivétel nélkül mindig arra törekszünk, hogy minél kevesebb idegen anyagot vigyünk be a szervezetbe, mert egyrészt ezek helybeli reactiót okoznak, másrészt elősegítik a csont gyorsabb felszívódását.

Klinikánkon majdnem minden esetben a Klapp által ajánlott csípőtarajból vett. lécet transplantálunk, mely különösen nagyobb csonthiányok esetén igen kedvező eredményt ad. Tekintettel arra, hogy a csonttermelésben tevékeny részt vesznek azok a csontrészek is, amelyeknek összeköttetésére szolgált az átültetés, a csontokat a legnagyobb gonddal készítjük elő s frissítjük fel a törvégeket, A transplantatumot csapozással rögzítjük — természetesen a fogazat intraoralis immobilisatiójia után. A csípőtarajból vett lécet izomcsonkkal együtt transplantáljuk, mely izomcsonk a rögzítésnél, a csapozáson kívül lényeges szerepet játszik. Ismert dolog, hogy az izomátültetés csak akkor jár sikerrel, ha az izom ereit és idegeit az izomból képezett lebeny segítségével megtarthatjuk. Ez a csipőtarajról vett transplantatumnál keresztülvihetetlen, de még így is az átültetés után még egy ideig új rostok termelésére is képes s azután hosszabb-rövidebb idő alatt is a rögzítést — a környezet izomrétegéhez egy-egy varrattal erősítve — igen jól szolgálja. Ezen eljárásunkkal igen kedvező functionalis és