Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
12 legtöbb darabjától — neon ismerjük, valószínűleg maga költötte meséjét. Ez bizony elég vékony: a na varrni király és három udvaronca esküvel fogadkoznak, hogy h'árom évig visszavonulnak a világ zajától, csábjaitól, nőkkel egyáltalán nem érintkeznek, sovány testi táplálékon élnek, inkább szellemin, leginkább a tudományén. De jön az udvarhoz fontos politikai követségben a francia ‘király lánya, három udvarhölgyével, ezeket persze nem lehet csakúgy derüre-borura elutasítani. A királyi palotába ugyan be nem bocsáttatnak, kint a szabad mezőn kell táborozniok, míg a politikai ügy eldől. Ez bizony egyelőre függőben marad, mert. a férfiak — dacára kemény esküvéses fogadalmuknak — beleszeretnek a nőkbe; akik e nyilvánvalóvá lett szerelmi esküazegés megtorlására, újabb egyévi próba alá vetik a szerelmes királyt és lovagjait, aztán majd ... A darab bája, szépsége és időtálló színszerüsége nem ebben a vébonydcngájú meséjében rejlik, hanem az összes szereplők rakétaszerűén sziporkázó, szellemes párbeszédedben, halmozott tréfás szójátékaikban, bohókás és néha a groteszket súroló humoros ötleteiben és nem utolsó sorban az egymást szinte kergető csengő-bongó rímekben.2 Kemény munka lehetett ezt angolból magyarra oly szépen fordítani. Eigyik ilyen mulatságos alakja a darabnak Holofernes., az iskolamester, akinek majdan az udvari dámák előtt kell mímelnie Makkabi Judást. Csakhogy előbb a lovagok megtréfálják és ki akarják forgatni szerepéből: Holofernes. Nem veritek ki fejemből szerepemet. Biron. Mert nincs fejed. Holofernes. Hát ez mi? Biron. Szent György arcéi-e csaton. Dumain. Igen, még pedig ólomcsaton. Biron. Igen, a milyent, borbélyok viselnek 'kalapjokon. Biron-шк, a. darab legsikerültebb alakjának, ezen mondásában, hogy Holofernes feje hasonlít az ólomcsatok Szent György arcéléhez, amilyent a borbélyok viselnek kalapjokon, ebben van számunkra a csattanó, melyből váratlanul egy fogaszatilag fölötte érdekes kortörténeti adalék jiristályosodik ki. 2 Alexander Bcrnát, Shakespeare. Budapest 1920. Gervinus, Shakespeare. 4. Auflage, Leipzig 1873.