Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-06-01 / 6. szám
178 5—20 évi megfigyelés után. A marginális párádén ti tis úgy, ahogy azt Hüuptl és Lang leírja és jellemzi, Siegmund vizsgálatai szerint is a lobos területen lefolyó csontieópités tekintetében az apdkális oetitishez teljesen hasonlító folyamat. Ugyanez áll a toxikus és a fertőző távhatásokra is. Ugyanúgy, ahogy az apikális ábcsomtostitis, a marginális paradentitis is belépési kapuja lehet bakteriális fertőzéseknek, sőt a bakteriálisán fertőzött detritus egyszerű subgingivalis retentiója következtében a felszívódott baktériumok és azok toxinjai, illetőleg endotoxinjai általános fertőzést vagy intoxicatiót létesíthetnek. Megbetegedhetnek a vesék, az Ízületek,, a szívbillentyűk, a gyomor, az. epeutak, a szem belseje., de ugyancsak ezek okozhatnak bizonytalan eredetű lázas állapotokat, intoxicatiós tüneteket is, miftt levertség, fejfájás, migraen, izületi és izomfájdalmak, szédülés, étvágytalanság lesoványodás, hyperthyreotikus tünetek, stb. Ezek szerint tehát a paradentális gócfertőzés nemcsak tudtományos, hanem praktikus érdeklődésre is számot tarthat, annál is inkább, mert kezelésük hálás feladat. Ha a pajredentosdst okozó fokális fertőzés gyanúja alapos, különös jelentőségűvé válik a« a kérdés, milyen therápiás intézkedéseket tegyünk? Miután fokális gócnak tekinthető, az egyetlen lehetőség a kifogástalan sebészi kezelés, az alveoláris szél szélig feltárása és a betegségi gócok biztos eltávolítása. (Dr. Padányi Endre.) ERNST ADLER: A „megkeményedett“ caries. (Verhärtete Karies.) D. Z. W. 1941. Nr. 19. A spanyol vörös-plialanxista polgárháború után sok orvos végzett kutatásokat és készített feljegyzéseket azokról a betegségekről, amelyeket a rossz élelmiszerellátás következtében folytatott táplálkozási mód idézett elő. Ezek az éhezési megbetegedések. Szerző a gieronai tartomány iskolásgyermekeinek rágószervi viszonyait vizsgálta. Hiba volna, ha a nagyvárosokban akarnánk a táplálkozástól pozitív eredményeket kapni, mert ott heterogenitás uralkodik és a konzervtáplálkozás okozta avitaminosisokon, a fehérjeabusus okozta dermatitiseken (kék halak) semmi nevezetesebb tünet nem mutatkozott különösen a szájüreg teiiiletén. Másként áll a dolog vidékien, ahol mindenki azon iparkodott, hogy maga termeljen főzelékféléket, főként répát, vagy pedig a parasztokkal folytatott cserekereskeflés útján szerezzen magának ennivalót. Itt a táplálkozás egész jellege megváltozott, a régebben szokásos élelmiszerek (kenyér, cukor, hús, élvezeti cikkek) majdnem teljesen eltűntek a forgalomból. Az abban az időben szokásba jött táplálkozási mód, az „új” étrend a következő volt a legtöbbet fogyasztottál a legkevesebbet fogyasztottig haladva: 1. Konyhakerti termények: elsősorban répa, mindenfajta főzelék és gyümölcs. 2. Groromibaszemü kukoricadara (farinetas). 3. Lencse. 4. Hal (időnkint). 5. Dió. 6. Kenyér (nagyon kevés és csak egyszer egy hónapban)^ 7. Zsiradékok majdnem teljesen hiányoztak. (A barcelonai klinika tanárainak véleménye szerint ez volt a legtöbb kárt okozó pont különösen az idegrendszerre nézve.) Csak gyermekek 5 éves korig kaptak pótlásul valami kevés tejet, azt is túlnyomó részben kondenzálva és lisztpépet. Ilyen primitív módon táplálkozott
