Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-06-01 / 6. szám

176

Az ón-fenéket, a szerző csak a rés elülső területén, egészen az alveolaris nyúlvány széléig- állítja helyre és az, anyagot hozzá a rés oldalsó felszínéből veszi, mert ezek azok a részek, amelyeket a természet az orrfenék számára rendelt. A felszínekből két lebenyformát fejt le és azokat befelé fordítva egymással egyesíti. A belső lebenyek kiképzése az egész plasztika legnehezebb része.

Az operált csecsemők utókezelése nagyon egyszerű. A könyökizületeket a gyógyulásig lekötve tartják, hogy az ujjak a sebhez ne érjenek. A láz az első két napon nagyon magas, azután normálisra csökken.

Szerző néhány alkalommal közvetlenül a műtét után vagy másnap reggel collapsiust figyelt meg. A gyermek nagyfokban sápadt, kissé cyanotikns lett, alig érezhető, gyors pulzussal, meggyorsult lég-vételekkel. Az azonnal alkalmazott cardiazol, meleg pakolás, oxygén és vérátömlesztés azonban minden esetben elég hamar segített.

Axhamen ismertetett eljárásával 1940 április 1-ig 300 csecsemőt operált, ebből egyoldalú ajak-állcsontrés 47.6%, egyoldalú totális és részleges ajakrcs 27.3%, kétoldalú ajak-állcsontrés 17.9%, kétoldalú totális és részleges ajakres 7.2% volt. 305 csecsemő közül csak egyet veszített el, azt is az ápolószemélyzet hibájából, mert a collapsust nem jelentették idejében. Sebfertőzés egy esetben sem lépett fel. Totális dehiscentiát 1, részlegeset 4 esetben figyelhetett meg.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a szerző eljárásával majdnam kivétel nélkül kedvező gyógyulás várható. A gyógyulást eddig rendszerint megzavaró és hibás eredményeket adó körülményeket szerzőnek sikerült a minimumra csökkentenie. A szerencsés gyógylefolyás pedig előfeltétele a sikeres gyógyeredmény előfeltételének.

A 112 oldalra kiterjedő és 233 szebbnél szebb ábrával díszített gyönyörű kiállítású könyv stílusa élvezetes és könyen érthető. Axhausen újításai hazai szájsebészeink fokozott figyelmére éredemesek. Maga Yeau is elismeri, hogy szerző eljárása jobban megfelel a symmetria követelményeinek.

(Dr. Padányi Endre.)

VILÁGSZEMLE.

Prof. SMELHAUS (Prága) : Archäologisches über das Zahnfüllen. (D. Z. W. 1941. különlenyomat.)

Smelhaus professzornak különleges irodalmi munkateiülete a fogászati régiségtan. Már ismertettünk tőle folyóiratunkban egy dolgozatot a foghúzás archeológiájáról. Mostani értekezése a fogtömésnek szól. Bámulatos szorgalommal, kitartással és fáradsággal gyűjti évtizedeken keresztül az adatokat témáihoz. És ami különös becset ad munkáinak: mindig eredeti forrásokból idléz, ami nagy szó.

Amit ókori írók fogtömésnek neveznek, az nem az, hanem gyógyszeres betét a fogfájás csillapítására. Szerző a történelmi középkortól, Arculanus fellépésétől számítja a fogtömést, mint fogkonzerváló eljárást és attól az időponttól kezdődőlqg a múlt század 50-es évekéig- végigkutatta az összes szerzőket és gondosan leírja módszereiket, anyagaikat, műszereket, amiket fogtömés céljaira használtak. Igen érdekes és tanulságos olvasmány. (Salamon.)