Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-06-01 / 6. szám
159 A segélyhelyen a rendelkezésre álló idő és lehetőség szerint minden sebesültet gondosan átvizsgálunk. A seb ellátásánál első alapkövetelmény az, hogy újabb fertőző csirokat a sebbe vinni nem szabad. Tehát a sebet nem kutaszoljuk és fölöslegesen nem nyúlunk hozzá. A sebellátás menete: 1. a seb szabaddá tétele, 2. a seb környékének megtisztítása (a sebet nem mossuk le), 3. vérzéscsillapítás (nyomókötéssel, érlefogóval), 4. a sebnek és környékének bejódozása, 5. steril száraz kötés (a kötést úgy rögzítjük, hogy a szállítás alatt ne essen le), 6. fájdalomcsillapítás, 7. szükség esetén tetanus oltás. Az arc- és állcsontsérültek között előforduló állkapocs ficam megszüntetése úgy történik, hogy a beteget alacsonyan ültetjük és a fejét hátulról rögzíttetjük. A beteggel szembenállva átnyaláboljuk az állkapcsot úgy, hogy a hüvelykujjunk egész hosszában az alsó fogsoron feküdjön. Most az állkapcsot a hüvelykujjal lefelé nyomva kisujjal megemeljük az állcsúcsot és az állkapcsot hátratoljuk. Nyolc napig parittyakötést viseltetünk a beteggel. Az arc lövési sérülései a harctéri sebesültek 5%-a volt a világháborúban, melyek gyakran a koponya, nyaki, vagy mellkasi sérülésekkel együtt jelentkeztek. Míg a gyalogsági fegyvergolyó által okozott sebek egyszerűbbek, addig a robbanó lövedékek által okozott sebzések nagyfokú roncsolást, eltoizulást, szövetpusztulást idéznek elő. Az állcsontok 1.2%-át alkották a világháborús sérüléseknek. Könnyebb sérülések a sima lyuklövések, kis bemeneti és nagyobb kimeneti nyílással. Az állkapocslövések gyakran szilánkos törést okoznak, amikor a nyelv is megsérülhet. A nyelv sérüléséből származó vérzés a legnagyobb veszedelmek egyike, amellyel a segélyhelyen találkozunk. Tennivaló: ülőhelyzetben nyelvfogóval kihúzzuk a nyelvet és érfogóval csillapítjuk a vérzést. Ha más módon nem sikerül a vérzést megszüntetni, az egész nyelvet átfogjuk az érfogóval. Miután megbízható varratot alkalmazni legtöbbször nem tudunk, az érfogót a nyelven hagyjuk és vastag selyemfonallal a nyelvet kikötjük a ruha gombjához. Végső esetben biztosító tüt is használhatunk a nyelv vérzésének csillapítására és kikötésére. Állcsont törésnél rögzítősínt alkalmazni a segélyhelyen általában nem szoktak. Erre az idő és a felszerelés is hiányzik, de a legtöbb orvosnál a gyakorlat is. Fogorvos számára az egyszerű Hauptmayerféle sín felszerelése különösebb nehézségeket nem okoz. Ennek azonban előfeltétele, hogy a segélyhely is fel legyen szerelve ilyen sínekkel.
