Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-04-01 / 4. szám

ÁKOLOCIKUS ÚJDONSÁG.

A gyémánttal való csiszolás előnyei.

A. Holzapfel.

Már negyven évvel ezelőtt történtek kísérletek a legkeményebb anyaggal, a gyémánttal való csiszolásra. Ha már kevésbbé kemény anyagok is figyelemreméltó eredményt adtak:, mit eredményezhet a legkeményebb csiszoló anyag? Az ipar is tudott már példákat felmutatni, hogy a gyémánt milyen teljesítményt ad. De mégis egészen más a szájban köszörülni és az elmélettől a gyakorlatig hosszú volt az útú. Egy aránylag kis felületen kellett a gyémántkristályokat egyenletesen és éleikkel úgy megerősíteni, hogy a csiszolás erőteljes és egyenletes legyen. Bepréseléssel és felhengereléssel csak némileg használható csiszoló testeket kaptunk, amelyek csak bizonyos feltételeknek megfelelő kívánalmakat tudtak kielégíteni. Ennek a problémának a kikísérletezése sok áldozatkészséget kívánt, miután a gyakorlati tapasztalatok teljesen hiányoztak. Mindazonáltal a gyémánt munkaértékének a mérlegelése a fogászatban nem hagyta a kérdést nyugodtan. A gyémántnak van a legkisebb hőtágulása felmelegedésnél. Ez már magában is nagyon fontos volt a gyémánt beágyazási lehetőségénél. Élkeménység, vágókeménység, kopási ellenállás és összeszoríthatóság olyan fizikai tulajdonságok, melyek a gyémántban minden egyéb csiszolóanyagnál jobban megvannak. Kristályának alakja is különösen alkalmas- arra, hogy kedvezően működő felületet lehessen képezni vele, amely élesen és mélyen a köszörülendő felületbe behatol és a felületet egyenletesen sziszolja.

A Drendel és Zweilig eég volt az első, amely sok tudással és szilárd hittel, a sikerben bízva a pótfogak és a konzerváló foggyógyászat terén a gyémánttal való csiszolásnak a gyakorlatba való beveze-