Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-04-01 / 4. szám
104 repét játszotta Károly későbbi neje mellett. Németországot, Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot, Svájcot járták be és Gusztáv volt a francia tolmács. 3. A medikus. Gusztáv elkapatva a nagytekintélyű és gazdag bácsi csillogó káprázatától, csakugyan az orvosi pályára lépett. Szavatolt adatunk nincsen rá, de lélektanilag kellően alátámasztott az a véleményem, hogy Gusztáv már az egyetemre iratkozás első napjától fogva — ekkor talán még tudat alatt — nemcsak orvos akart lenni, hanem fogorvos is. Ez a mentális beállítottság nem közömbös a jövőbeli életpálya szempontjából. Az ilyen példa, mint a nagybácsi volt, igen csábító. Árkövy József volt nálunk az első, aki tudatosan azért választotta az orvosi pályát, hogy fogorvos is lehessen. Ezért már mint medikus sürgött-forgott Barna Ignác egyetemi magántanár fogászati rendelőjében és laboratóriumában, melynek technikus-vezetője éppen édesapja, Árkövi-Amstein Márton volt. Ezzel vérszerződést kötött a fogászattal, melynek később fénylő dicsősége lett. Így van ez Morelli GusztávnM is. És előtte még ott libegett az a remény is, hogy ő lesz Károly bácsi asszisztense... ki tudja... egykor talán utódja is hírnévben, gazdagságban. Egy gondolat,melybe igen könnyen érthetően beledédelgette magát, talán szülei is így képzelték el a jövőjét. Így támadt Gusztáv meleg érdeklődése a fogászat iránt már medikus korában. Igaz, hogy Gusztáv orvosi tanulmányainak előrehaladásával az asszisztenciáról Károly bácsi részéről mind kevesebb szó esett. Azzal, hogy Gusztáv egyre közelebb jutott a jövendő orvosi-fogorvosi gyakorlathoz, sajátságosképpen a bácsi rokonszenve megcsappant az unokaöcs iránt és ha jól odafigyelünk, talán egy bizonyos féltékenység az ifjú iránt. A zsebpénzét, a 20 koronát, még megkapta a bácsitól, de már az az érzése volt, hogy nem adják szívesen többé. És amikor egy alkalommal — Gusztáv akkor negyedéves medikus volt — rajta kapta, hogy a Kun-uccai kórházi rendelőben Frankéi nevű alorvosa tanítása és vezetése mellett fogat húz, haragosan rájaszólt. és eltiltotta a foghúzástól. Nem inkább örülnie kellett volna az ifjú ilyen irányú érdeklődésének és buzgalmának, ha igazában asszisztensének kívánta? E heyett inkább itt csendült ki talán először kézzelfoghatóan az irigység a leendő vetélytárssal szemben. Ötödéves medikus korában helyettesítette először a szabadságára menő nagybátyját magánorvosi rendelőjében. Ekkor történt vele az a bizonyos eset a főispán kihúzott fogával és Károly ráijesztett: „sosem lesz belőled jó fogorvos“. Gusztávból, ami a tudományt illeti, „jó“ fogorvos lett, ez nemcsak az én különvéleményem. Lett-e belőle „jó
