Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
2 elhelyezkedő vájulat mindig úgy képződik ki, hogy a szembenfekvő csücskök, kontúrok, zománclécek stb. számára úgy meziodistalis, mint harántirányban mozgási szabadságot, játékteret nyújt. A vájulatok, minthogy ezek már dentinben feküsznek, nem csupán érintkező kopások (kontaktkopások), hanem az étel dörzsölő hatására létrejött mélyedéseket is tartalmaznak, tehát szoros érintkezés csak egyes felületeken, a harántléceken és a zománcszéleken van a fogfelületek között. A felületek ilyen működéses kialakulása az alsó fogsor számára különböző irányú szabad elmozdulást tesz lehetővé és az ételpép eloszlására is kedvező jelenség. Rágás közben a nyirás és szakítás, az őrlés és összenyomás (kompresszió) egyaránt szerepel. De ezek közül mégis legfontosabb a szabad nviró- és óVZó'mozgás. Minden új gép működőrészeinek kissé kopnia kell, a fogaskerekeknek be kell csiszolódni, hogy az apró ütközőpontok lecsiszolódásával a gép működése egyenletessé váljék. így van ez a fogazatban is, a csücskök kopása a rágógép működését egyenletesebbé, minden irányban könnyebbé teszi. Tehát a mérsékelt abrázió hasznos a működés szempontjából. Azáltal, hogy a fogak kopnak, vertikális irányban átmérőjük, magasságuk csökken, tehát a túlharapás mértéke kisebb lesz, vagy egészen megszűnik. így a mechanikai szempontból igen kedvező élharapás jöhet létre. Azonban nem állíthatjuk, hogy az abrázió mindig élharapást és szánkaartikulációt hoz létre, hanem a kopás az eredeti okkluziós és artikulációs helyzeteknek megfelelően indul meg. Mivel a fogak koronái a rágófelülettől a legnagyobb domborulat helyéig állandóan szélesednek, úgy tűnik fel, hogy az abrázió következtében a rágófelületek megnagyobbodnak. Mivel a felületek nagysága két dimenziónak megfelelően., azaz a négyzet arányában nő, kétszeres átmérőjű rágófelületen ható teher az étel felaprózásához, a teher leküzdéséhez eszerint négyszeres erőt kívánna. Azonban ez nincsen így, mert az abráziós fogazatban a lerágással együtt, a rágófelület ellaposodásával a felület egyszerűsödik, a csücskök elkopnak, eltűnnek és így kevésbbé összetett, alacsonyabb kiemelkedésekkel bíró kontúrok keletkeznek, tehát a rágófelület kisfokú szélesedése nem jár együtt a rágófelület m égn íTgyo b b о - dásával. (Lásd 1., 2a, 2b, 3., 4. és 5. ábra.) További fontos körülmény, bőgj7 a csücskök ellaposodásával az extraalveolaris emelőkar hossza csökken, tehát a lerágás mechanikai szempontból kedvező helyzetet teremt. Természetesen, ha az abrázió következtében síma, egyenes felületek, síkok keletkeznének, a lerágott fogazató egyénnek jóval nagyobb erővel
