Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-03-01 / 3. szám
73 Én ezért Petőíi-előadásomban további ismerte tő jelek után kutattam és bizonyos tünetekből megállapítottam, hogy Petőfi alsó fogsora sem volt szabályos, hanem túlzsúfolt és mindkét alsó szemfoga némileg kifordult a sorból. Hogy kortársai ezt miért nem vették észre, ezt is megmagyaráztam. Egyéb fogbetegségéről nincsen tudomásom, az irodalomban sincsen nyoma. H. F. elbeszéléséből pedig kiderül, hogy Petőfinek egész életében sok és nagy baja volt a fogaival. Ez nagyon feltűnő állítás, melyet ezért közelebbről kell megvizsgálni. Először sok baja lett volna a közismert erősen kiálló felső baloldali szemfogával. Ott igen gyakran mogyoró-, sőt néha cseresznyeszem nagyságú daganata támadt, a fog állandóan gyulladásos és genyesedő volt. Szaktudományos szempontból vizsgálva ezt az adatat, azt kell mondanom, hogy ha nem is teljesen lehetetlen ez, de igen valószínűtlen. Az ilyen teljesen szabadon álló fog rendszerint nem szuvasodik el és ezért további következményes betegségekben (gyulladás, genyesedés) sem szenvedhet, mert éppen ezen szabadonállása miatt teljes „öntisztulás“-ban van része, vagyis állandóan ki van téve a nyálfolyás egészségóvó, tisztogató hatásának. Rendetlenül álló fogak csak akkor szuvasodnak el hamar, ha be vannak ékelve más fogak közé, mert akkor olyan mély zugok támadnak közöttük, amelyekhez a nyáláram nem fér, tehát ételmaradékok gyűlnek meg, panganak, rothadnak és ettől megszuvasodik a fog. De továbbmenőleg erről az igen feltűnő és gyakran megjelenő dudorról senki, aki Petőfihez közel állott: Jókai, Sass Károly orvos és a többiek, soha említést nem tesznek és maga Petőfi soha nem említi egyetlen szóval sem, egyéb fogbajból származó szenvedéseit sem, noha az egész világirodalomban éppen Petőfi az a lírai költő, akinek irodalmi életművében életének minden eseménye híven visszatükröződik. Azt kell feltételeznem, hogy H. F. ebben a tekintetben is valamiféle tévedésnek, káprázatnak, esetleg a tűnő időkkel és a mese többszörös elmondásával öntudatlan képzelődésnek volt jóhiszemű áldozata. A jóhiszeműségét semmi körülmények között nem lehet kétségbevonni. E kiálló, gyulladásos és genyedéses felső baloldali szemfogon kívül H. F. Petőfinek egyéb súlyos fogbajairól is tud. Azokról, amelyeknek gyógyítására a francia költő fogászöccsét küldötte Vácra. Ezek H. F. előadásában két csoportra oszthatók: 1. Általánosságban: „amikor nevezett francia úr Yácra érkezett, Petőfit keserves fájdalmakban találta ... a francia öccse meg is érkezett és Petőfi alsó 2
