Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-03-01 / 3. szám

70 szöm igazságára. Számomra tehát a kérdéses szibériai sír nem pro­bléma. De ha felhantolják ezt a sírt, akkor a sírfeliraton kívül, ami mégis csak tévedéseket egészen ki nem záró külsőség, hiszen az ilyen sírfeliratokat ki is lehet cserélni! — a csontmaradványoknak is tanus­­kodniok kell Petőfi-azonosságuk mellett. Iía például egy Petőfi Sán­­dor-feliratos sírban egy 195 cm. hosszú, teljesen fogmedersorvadt, fog­híjas csontvázat találnak, akkor ez nem Petőfi földi maradványa, akárhogy is állítja a sír felirata. íln jelzettem tanulmányomban an­nak idején az azonosság módjának megállapítási lehetőségét kutattam abban a feltevésben, hogy Petőfi egyik segesvári közös honvédsírban pihen. Most ezt folytatólag teszem, kiegészítve B. L. L. aranyfog­­történetével, vájjon várhatunk-e ezen újabb adalékból további felvilá­gosítást ? II. Petőfi Sándor és Huzink Fedor barátsága. Huzink Fedor személyes barátja, katonacimborája volt Petőfi­nek, tehát jól ismerhette. />. L. L. erre vonatkozólag családi hagyomá­nyon alapuló, tehát több vonatkozásban is a teljes hitelességet magu­kon viselő következő adatokat szolgáltatja: 1. II. F., minthogy körülbelül egykorú volt Petőfivel, együtt szolgálhatott vele Károly városban. 2. II. F. házassága alkalmával Petőfit Vácon meglátogatta és mint volt katonacimboráját násznagyának kérte fel. Ez olyan benső­séges családi adat, hogy igazán nem lehet kételkedni benne. 3. Petőfi kétszer is meglátogatta II. F.-t Mária-Radnán. Egy ízben kölcsönt is kért és kapott. (Az írásos bizonyítékok felkutatása folyamatban van a megszállt területen fekvő Radnán.) 4. Mária-Radnán H. F. Ambró János tanítónak, Péczely Elek későbbi főszolgabírónak és Péczely Nándor későbbi írónak gyakran mesélt Petőfivel való barátságáról és a francia látogatókról. Huzink Fedor jóhiszeműségében sincs okunk kételkedni. Mind­azonáltal meg kell állapítanunk, hogy Petőfinek egyetlen művében: sem emlékirataiban, úti naplójában, föl jegyzéseiben, levelezésében, egyetlen szó sem esik II. F.-ról és az egész Petőfi-életrajz és tudomá­nyos irodalomban sem! Ez igen feltűnő és sajnálatos hiánya a Petőfi­­irodalomnak. III. A francia költő és fogász-öccse. II. F. azt mesélte, hogy amikor közeli házassága alkalmából Petőfit Vácon, ahol szülői is laktak, felkereste, hogy násznagyának felkérje, ott talált látogatóban egy francia költőt, akinek versét ma­

Next

/
Oldalképek
Tartalom