Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-03-01 / 3. szám
Petőfi aranyfoga. (Az aranyfog magyar legendája.) Irta: Prof. dr. SALAMON HENRIK. Ismerjük sziléziai legendáját az aranyfognak az 1593-ik évből, sőt a lengyelt (wilnait) is 1673-ból. Ez utóbbi valószínűleg csalafinta — tehát nem is egészen tiszta szándékú megismétlése az előbbinek, ezért nincs az a jelentősége, mint. amannak. A sziléziai aranyfog azonban igen érdekes és jellemző kor- és műveltségtörténeti jelenség és ezzel fontos adaléka az emberi ötletességnek, leleményességnek, ügyességnek, fortélyosságnak és nem utolsó sorban némely vonatkozásban az emberi ostobaságnak is. Rövid foglalatja ez: Egy kis sziléziai faluban, Weigelsdorfban, 1593-nak husvétja előtt, az iskola udvarán játszadozó elemisták közül az egyik kis leányka, hirtelen csak elkiáltotta magát: gyertek ide gyerekek, nézzétek csak, a Müller Kristófnak aranyfoga van! Megnézték. A hatéves Kristófnak alsó baloldali legutolsó foga — az első állandó nagyőrlője — valóban aranyfog volt! Megnézte aztán a tanító is, a plébános is, csakhamar pedig egész Európa foglalkozott vele, olyan soha nem hallott, soha nem látott csoda volt ez az aranyfog. Tudósok, egyetemi tanárok vizsgálták meg, könyveket írtak róla. A nagy feltűnés magyarázata: a kor az ulchymia virágzó ideje, a bölcsek kövének segítségével ólomból akart aranyat csinálni és íme a Természet útmutatása szerint a csont is átalakulhat arannyá. Talán éppen ezen az úton kellene keresni a. hétjieesétes titok nyitját! Mindenféle csodának egyszer vége kell, hogy legyen: csalásnak bizonyult. A fog nem volt egész tömegében aranyból, hanem valaki csak bevonta egy vékony aranylemezzel, ma úgy mondanék, egy arany borítókoronával. Ki volt, ki nem volt, azt névleg ma nem tudjuk, de kétségtelenül, egy igen ügyes aranyműves volt. Az aranytok, az arany boritókorona idővel átrágódott és kikandikált alóla a fogkorona zománca. Miért, miért nem követte el az aranyműves ezt a furfangosságot, ez már nem tartozik ide. Csalásnak nem is lehet mondani, csak fortélyosság. Az aranyműves nem mondta, hogy ez egy aranyfog, egyáltalán nem szerepelt többet, elillant, a színhelyről. A gyerek anyja sem mondta, ő úgy tett, mint aki nem tud semmiről semmit. A tudósok fogták rá, hogy ez aranyfog. Akárhogy is vizsgálták ezt a fogat, nem vették észre, hogy a fog csak be van vonva egy vékony aranylemezzel. Ilyenre még álmukban sem gondoltak. Őket elkápráztatta a hit, hogy a csont átalakulhat természetes módon arannyá. 65
