Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
45 inkább nyílt és konfigurációjából nagyobb kilengésü haránt mozgásra lehet következtetni. A szemfogak kopása a jobboldalon kifejezettebb, a jobboldali alsó szemfog distális éle meredeken leeső, az I. kisőrlő orcái élével van egy szinten, míg a baloldali szemfog distális éle a kisőrlő felett helyezkedik el. Űgv látszik, hogy ezen állcsonton a rágás elsősorban a jobboldalon folyt le, mivel az egyén itt kisebb kilengésü mozgással tudta őrlőfogait szoros érintkezésbe, jó artikulációba jutatni, míg baloldalt a keresztharapás nagyobb mértéke miatt nagyobb kilengésü mozgásra volt szükség. Rágás közben azt az oldalt választjuk, ahol laterálmozgás 27. ábra. Rágófelszini diagramm az előbbi (25.. 2(i. ábra) keresztliarapá&os fogazat alsó I. nagyőrlöjéröl. Az alsó I. moláris ötödik kis csücske az oldalmozgást akadályozza, ezért hamar lekopik. közben a fogfelületek között jobb az artikuláció és kisebb kilengésre, kevesebb izommunkára van szükség. Mivel az oldalmozgás mértéke igen korlátozott (emberen Hildebrand szerint rendszerint csak 2 mm.), a fejecsnek a nagyobbfokú keresztharapással ellentétes oldalon oldalirányban nagyobb kilengésü mogásokat kellett végeni, hogy a fogsor a rágáshoz legmegfelelőbb érintkezésbe jusson. Mivel ehhez nagyobb izommunkára volt szüksé, a másik oldalt az egyén előnyben részesítette, azért, mint láttuk, fogai itt erősebben koptak. Mivel a fejecsek nyugalmi helyzete, a „centric relation“ az állcsontmozgások végső célja, ismételten rá kell mutatnunk, hogy mennyire ragaszkodik az egyén rágás közben ezen nyugalmi helyzet eléréséhez, még a másik oldali laterális fejeespálya és Bennett-mozgás módosulása révén is. Nem várhatjuk tehát, hogy egy rosszul, nem centrálokkluzióban felállított fogsort a protézis viselője könnyen megszokjon, sőt., mivel
