Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
6 bukkális csücskök kopnak el. így már aránylag mérsékelt abrázió mellett is előfordult észleléseinkben, hogy az alsó 1. nagyőrlő zománcmagassága a legjobban megtartott meziolinguális csücsök helyének megfelelően 2—3 mm.-rel haladta meg a bukkális oldalon megfelelő zománcmagasságot. Mivel normális fogazatban a felső linguális és az alsó bukkális csücskök körülbelül kétszerolyan gyorsan kopnak, mint a felső bukkális és az alsó linguális csücskök, ebből azt következtetjük, hogy ezek a csücskök rágás közben mindig érintkezésben maradnak az antagonista felülettel, míg az alsó linguális és a felső bukkális csücskök a tulajdonképpeni őrlő-, préselő- és nyirőmozgás egyik felében nem vesznek részt. Valószínű, hogy a rágás nem úgy folyik le, mint az a Gysi-féle négyfázisú körharapás alapján elfogadott, a esücsök-csücsökállás nem a fő munkastádium, hanem a rágás az alsó fogak külső és a felső fogak belső (nyelvi) oldalán folyik le állandóan és a kevésbbé kopó csücskök és felületek csak a közbülső artikulációs helyzetekben érintkeznek, a végső legfontosabb rágómozgásban kisebb szerepet játszanak. A legfontosabb őrlőmozgás mediánfelé (befelé) és dorzálisan (hátrafelé) irányul. Ez megfelel a legerősebb rágóizmok (temporalis, mass., pteryg. int.) legkedvezőbb húzási irányának is, amit a pteryg. ext. működése kissé módosít. (6—7. ábra.) Az erősen kopó alsó külső és felső belső csücskök végzik az őrlőmozgást, míg a felső külső és az alsó linguális csücskök feladata a nyírás, a táplálék rögzítése, visszatartása a rágófelületen kellő ideig. Ebből a szempontból igen érdekes az alsó I. nagyőrlő kopásakor a meziolinguális csücsök belső, nyelvi élének tipikus megmaradása még erős kopás esetében is, míg ugyanakkor a felső linguális csücskök már mélyen a dentinben, vajul at,szerűen lekoptak. Úgy gondoljuk, hogy ennek a táplálék irányításában nagy szerepe van; annyira jellegzetes tünet, hogy nem lehet véletlen. Míg a felső linguális, kopott felületeken elsikló táplálék a nyelv fölött, felfelé, a fő rágómozgás irányában csúszhat el, addig az alsó belső csücskök kopása esetében a nyelv alá és nem a fő rágóizmok legkedvezőbb húzási irányában haladna. Ez mindenesetre olyan jelenség, amit protétikailag is fel tudunk használni a müfogak alakját és felállítását illetőleg. Monson és Spee szerint, a fogak tengelyei a koponya felé összetérnek. Spee szerint a központ az orbitában van. Monson szerint a metszőfogak élei és a hátsó fogak csücsökcsúcsai 8 incs átmérőjű (4 incs sugarú, 10 cm.-es) körívben feküsznek. sőt ennek megfelelő körívpályán is mozognak. Ilyen geométriai elrendezés azonban a valóságban nem fordul elő, már csak azért sem, mert egyik vagy másik
