Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
77 A terjedő lepedékes felrakodás okozója a soorgomba (oidium albicans) a hyphomyceták csoportjából. A gomba biológiája jól ismert és górcsövi vizsgálatban könnyen felismerhető. Bár a soor ilymódon genuin szájbetegségnek tekinthető, keletkezéséhez általános disponáló okok feltétlenül szükségesek. Egészséges, illetve jó erőben lévő egyén száj nyálkahártyáján nem támad soor, annyira, hogy egyes szerzők véleménye szerint egészséges csecsemő fertőzés veszélye nélkül szophat ugyanazon emlőből soorbeteg csecsemő szoptatása után is. A soorgomba egyébként egészséges csecsemő szájnyálkahártyáján is fellelhető. A soorgomba kóros burjánzásához tehát a szervezeti ellenállás csökkenése, sőt rendszerint súlyosabb elesettség szükséges, amely valamely megelőző megbetegedés okozta rosszul tápláltság következménye. így a soort tulajdonképpen, mint valamely általános megbetegedéshez társuló szövődményt foghatjuk fel. A soor felismerése a lepedékes felrakodások jellegzetes képe alapján könnyű. Néha kezdetben, amikor csak elszórt, kerekded képleteket észlelhetünk, stomatitis aphtosával összetéveszthető. E stádiumban azonban a soorfelrakódás még könnyen letörölhető a nyálkahártya felületéről, ami biztos különbség az aphtával szemben. Végül csalhatatlan bizonyságot nyújt a górcsövi vizsgálat, ami gyorsan elvégezhető, mivel a soorgomba nativ készítményekben is jól felismerhető. A soor az esetek többségében spontán gyógyul, feltéve, hogy az elesett egyének kellő táplálkozásban részesülnek és így erőbeni állapotuk javul. Mindazonáltal helyi kezelést is ajánlanak: a beteg nyálkahártyafelületek behintését natrium biborácicum porával, vagy ecsetelés 10%-os borax-glycerin-, 5%-os natrium bensoicum-, 2%-os borsavglycerinoldattal. 4. A stomatitis aphtosa heveny és idült lefolyású lehet. Heveny lefolyású esetekben főkép gyermekek és fiatalkorúak, ritkábban idősebb egyének élénkpiros, hurutos szájnyálkahártyáján hirtelen, eleinte egy-két, később több elszórt rizsszemnyi-lencsényi nagyságú, kerekded, tojásdad, éleshatárú képlet támad. (4. kép.) E képleteket, melyeket élénkpiros y2—1 mm.-nyi széles udvar övez és rendszerint élénksárga, erősen tapadó lepedék borít, aphtáknak hívjuk. Heveny esetekben hőemelkedés, esetleg láz, rossz közérzet, nyáladzás és a submandibularis nyirokcsomók fájdalmas duzzanata kíséri az erupciókat, melyek rendszerint csak a laza nyálkahártyafelületeket: nyelv, szájfenék, pofa, ajkak és lágyszájpad, esetleg uvula nyálkahártyáját lepik el. Az ínyen aphtát sohasem láthatunk. Az aphtas képletek igen érzékenyek, fájdalmasak, ezért a táplálkozást, nyelést gátolják. Az
