Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
62 Radó Antal így nyilatkozik :22 . . jó műfordító csak igazi költő le net. Nem okvetlenül szükséges, hogy nagy költő legyen, sőt a költői egyéniség nagyon is nagy ereje a legtöbbször útjában áll annak, hogy a költő mintegy fel bírjon olvadni más költőnek az egyéniségében, hogy érzéseiben, kifejezésmódjában hozzá tudjon hasonulni... az bizonyos, hogy az asszimiláló képességnek ez az adománya gyakrabban található a közepes költői tehetségű embereknél.“ Barnában tehát meg volt a fordítás művészetének minden kelléke. Meg is felelt remekül e feladatának. Némethy szerint :23 „Barna Ignácz bármily feladatra vállalkozott, azt jobban oldotta meg, mint előtte bárki más.“ 1875-ben jelent meg első műfordítása: Kvintusz Horácziusz Flakkusz versei. Igen furcsán hat, hogy végig és igen következetesen phonetikus írásmódot használt. Miért tette, azt nem tudom. Későbbi műveiben mindig az ethymologikusat alkalmazta, mint ahogy philologusoknál általában szokásos. Kitűnő gondolata volt a latin és magyar szöveget szembeállítani, amit később az Akadémia is követett. A munka feltűnést keltett akadémiai körökben, magára vonta Haynald Lajos kalocsai érsek figyelmét is. Kötelességemnek tartom, hogy a fogorvosi karnak Barna fordítás-művészetét legalább egy példán bemutassam. Választom Horatius egyik igen híres ódáját, a harmadik könyv 3-ikát, a Consilium deorum címűt, mely a „Justum et tenacem propositi virum“ sorral kezdődik és ezt a szállóigévé lett sort is tartalmazza: „Si fractus illabatur orbis.“ A fordítás értékének megállapíthatása végett ide állítom előbb Virág Benedek régebbi fordításét :24 22 Tiadó Antal: A fordítás művészete. Budapest, 1909. 22 Emlékbeszéd, 1. c. 24 Q. F. Horátius’ Ódái. Budán, 1824. A’ nagyra termett férjfit, igaz 's erős Feltételétől, el nem ijesztheti Sem a’ reá morgó tirannus, ’S ellene kelt sokaság haragja, Sem Adriának fergeteges dühe, Sem Juppitemek rettenetes nyila; Égnek szakadtával ledőlhet, Dől is ugyan, de ijedni nem tud. Barna fordítása: Igaz s kitartó szándoku férfiút Nem tántorít meg pártos agyarkodók Bűn-unszolása, nem remegtet Sem fejedelmi harag, sem Auster, Az egyre zúgó Áldlria zsarnoka. Olymn Urának szörnyű hatalma se; Rendíthetetlen roskad össze, Rá a világ ha romokba dűl is.
