Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

FRICK: A fogáttöréssel kapcsolatos zavarok és a fogzási láz. D. Z. W. 1938. 438. o.

Számos megfigyelése kapósán hangsúlyozza, hogy fogzási láz nincsen és a lázat mindig valamely más megbetegedés okozza. Az okot gyakran nehéz megtalálni, így retronasalis pharingitis, otitis media, pneumonia, pyuria szerepelhet. Ennek kiderítése azért is nagy fontossággal bír, mert a fogáttöréssel magyarázott láz hiányos vagy helytelen terápiára vezet és esetleg jóvá nem tehető kárt idéz elő.

A tejfogak megjelenési idejében a veleszületett immunitás és vitaminkészlet kiürült és a csecsemő ellenállóképessége csökken. Bár a láz és a tejfogak megjelenése egymással oki kapcsolatba nem hozható, összefüggés csak abban az értelemben van, hogy heveny lázas megbetegedések lezajlása után az első három héten — mint azt Abels kanyarog gyermekeken tett megfigyelései igazolják — a fogáttörések megszaporodnak, míg az utána következő későbbi hetekben jelentékenyen megritkulnak. A foigáttörések megszaporodása lázas betegségek után a láznak anyagcserefokozó és a növekedési folyamatokat gyorsító hatására vezethető vissza.

Frick csak abban az igen ritkán előforduló esetben tartja indokoltnak a fogzási láz felvételét, amikor helyileg kifejezett gyulladásos jelenségek észlelhetők, esetleg magának a fogcsirának gyulladása. (Sugár dr.)

ADLER PÉTER: Kísérleti vizsgálatok az elektromos jódátvitellel való gangraena-kezelésről. Z. Stomat. 1938. 22.

A gyökérkezelés mechanikai-ehemiai módszereinek tökéletlensége folytán az utóbbi években nagy elterjedést nyertek az elektro-ehemiai módszerek: az elektrolysis és elektrophoresis, utóbbi alatt értve az egyenáram azon hatását, hagy folyadékokban elektromosan telített részecskéket egyirányban elmozgat. Az elektrolysis még a főcsatorna mechanikusan hozzáférhető részeinek sterilizálására sem elégséges, az elektrophoresis értékéről viszont sok kedlvező, de ugyancsak sok kedvezőtlen közlemény jelent meg. Szerző az innsbrucki egyetemi intézetben végzett kísérleteiről számol be, főleg három kérdést illetőleg.

1. Kísérleti berendezésével bemutatja, hogy a jód, amely elektromos áram segítségével a foramen apicalen keresztül a periapicalis térbe jutott, a pólusok megcserélése után, noha nagyobb elektromos mennyiség hatására, onnan eltűnt, ami bizonyítja, hogy itt tényleg a jódnak egyenáram által előidézett polárisán irányított átviteléről van szó.

2. A kataphoresis előnye abban rejlene, hagy ezáltal mechanikusan átjárhatatlan helyei a gyökércsatornának gyógyszeres kezelésnek alávethetők. A gyökéresatorna átjárhatatlan vagy a gyökér görbülete folytán, vagy a gyökércsatorna erős beszűkülése folytán. Az előbbi kezelésünkre kedvezőbb, mert a gyökércsatomában levő gangraenosus massa jó vezető, míg az erősen beszűkült csatornának nagy az elektromos ellenállása. Extrahált fogak pulpakamráját jódoldattal megtöltve az áramkörbe iktatott, azonban egy esetben sem tudta a periapicalis térben jód jelenlétét kimutatni, noha jóval nagyobb elektromos mennyiséget alkalmazott, mint a beteg-kezelésben szokásos. Szerző nem vonja kétségbe az apex felé irányuló jód-átvitelt, ezt azonban a gangraenosus massa megköti; ép ezért a módszert ebben az esetben a gyökéresatorna és az apicalis táj tökéletes fertőtlenítésre legalább is nagyon kétes értékű.

44