Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-09-01 / 9. szám
395 zavarairól, szövődményeiről tájékoztat, Azt mondhatjuk, hogy hasznos, értékes tünet a fájdalom, amelynek időtartamából, jellegéből, erősségéből nemcsak a pillanatnyi állapot ítélhető meg, hanem a fenyegető és bekövetkezendő szövődmények is. A fájdalom olyan sokféle, mint annak előidézője. A szövetféleség, melyből támadt, a felület, melyben keringési, nyomási zavarok keletkeznek, időbeli jelentkezése, az egyén fájdalomtűrése és sok más ismeretlen tényező adják meg a fájdalom igazi jellegzetességeit. Extrakció után úgynevezett postextrakciós fájdalmak általában három okból támadnak: 1. érzéstelenítés, 2. sebzés, 3. gyulladás következményeként. Az érzéstelenítő oldatnak, vagy pedig az érzéstelenítés technikájának hibáiból származó szövődményeken kívül számolnunk kell azzal a relativ érzékenységgel, mely az érzéstelenítés megszűnése után keletkezik. Ezt helyesen nem fájdalomnak, hanem érzékenységnek mondjuk, mert az érző- és ingervezetőképesség felébresztését jelzi. A műtéti sebzés közvetlenül, vagy közvetve a leggyakoribb forrása a postextrakciós fájdalmaknak, melyek időbeli keletkezésük és tartamuk szerint válnak jellegzetessé. Sorrendben és időrendben keletkezhet fájdalom az extrakció napján, majd az azt követő 3—4., illetve 5—6. napon. Az extrakció napján keletkezett fájdalmak — mint normális sebérzékenység — önmagától is megszűnik. Az érzékenységnek fokozódása fájdalommá és annak állandósulása az extrakciót követő napon feltétlenül rossz jel, mely a műtét befejezetlenségét, vagy a sebellátás tökéletlenségét jelzi. A befejezetlen extrakciót gyökér, vagy szilánkok benthagyása és az ínynek, vagy alveolusnak roncsolása mutatja. Ezen okok fennállása mellett a hőmérsék még általában normális, vagy legalább is megközelíti azt az első 24 órában. Míg az extrakciót követő 24 órában a fájdalmat általában türelmesen viselik betegeink, addig annak további megmaradása már nyugtalanítóan hat. Már csak ezért is célszerű a beteget másnapra ellenőrzővizsgálatra berendelni. Tapasztalat szerint még több napon át is türelmesen viselik a fájdalmat betegeink, ha egyidejűén duzzanat- és lázmentesek. Félelemérzetük támad azonban a lágyrészduzzanattól, vagy pedig az általuk is ellenőrizhető láztól. A helyes ösztönérzés megnyilvánulása ez. Miután a roncsolt sebnek, vagy befejezetlen extrakciónak nem egyetlen tünete a fájdalom, mert ily esetekben másnapra, vagy harmadnapra duzzanat és hőemelkedés is jelentkezik, ne csodálkozzunk, ha betegeink türelme és bizalma ilyenkor megszűnik. A sebellátásnak olyan módját, amikor a roncsolások nem rcparáltatnak, gondatlanságnak mondhatjuk. Mint utófájdalom elő
