Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-09-01 / 9. szám

393 Utóvérzés. Minden seb vérzik. Ez hasznos és szükséges. Hasznos, mert az extrakciós seb rendszerint fertőzött, ahonnan a baktériumok a vérrel kimosódnak. Szükséges a vérzés, mert a seb gyógyulását a véralva­­dék szervülése indítja meg. A tartós vértelenség káros (túl sok érzés­telenítőoldat befecskendezése esetén pl.), mert az extrakciós sebet a vér nem mossa át, másrészt a jó véralvadáshoz szükséges szövetele­mek hiánya miatt inkább szövetnedv kerül a sebbe, mely sem nem olvadékony, sem szervülni nem képes. A vértelenség további követ­kezménye, hogy a seb üresen marad és fájdalmas lesz. A vérzés jelentőségének tanulmányozására igen alkalmas a helyi érzéstelení­tésben és az érzéstelenítés nélkül végzett extrakciós seb gyógyulási viszonyainak alakulása. Ebből az összehasonlításból az tűnik ki, hogy az ugyanazon módon, de érzéstelenítés nélkül végzett seb gyógyulása jobb és gyorsabb. Az utóvérzésnek leggyakrabban helyi, de néha általános szerve­zeti oka van. A helyi okok közül roncsolás, rossz, vagy hiányos seb­ellátás, túlzott öblögetés, a vérerek tónusának csökkenése szerepelnek. Az általános okok közül a véralvadás csökkenése említendő másodla­gos szervezeti tulajdonságok következtében. Az utóvérzés jellegzetes­ségéhez tartozik, hogy az első 24 órában mutatkozik leggyakrabban extrakció után. Rendszerint nem meglepetésszerűen, tehát nem hir­telen támad, hanem a szöveti vérzés lassú szivárgásával. A vérzés közben támadt szünetek a véralvadék felgyülemlését jelzik, melyet a beteg nyelvével, öblögetéssel — mint idegen anyagot — eltávolít, mely után újabb szivárgás indul meg. Az artériás vérzés már jellegé­nél fogva is ijesztő és a beteget sürgős orvosi segítség igénybevételére kényszeríti. Az utóvérzés jelentkezésének három időszakát jelölhet­jük meg: 1. közvetlen extrakció után, 2. 3—4 órával azután és 3. 3—4 nappal az extrakció után. Közvetlen extrakció után az okozott sérülés, roncsolás mértéke szerint vérzik a seb. A vérzés artériás, vagy parenehimás. A véralva­dásnak módját (gyors, ellassult, erősen csökkent) meg kell figyel­nünk. Vérző beteget elbocsátani orvosi műhiba. Csak a lelkiismeretlen orvos teheti meg azt, hogy „majd megáll magától is a vérzés“ mon­dással elbocsátja betegét. Közvetlenül extrakció után a vérzés meg­szüntetése a legkényelmesebb, mert az érzéstelenített sebnek végső esetben 1—2 varrattal való ellátása egyszerű és biztos eredményt nyújt. Ennek az elmulasztása azért is káros, mert a későbbi időben vérzéssel visszajött betegnél a sebviszonyokat már rosszabb állapot­ban találjuk, a leggyakrabban alkalmazott sebtamponálás miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom