Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
32 Ha a felső állcsontban még két őrlőfog van meg, egyik a jobb-, másik a baloldalon, ügy a fogakat vagy egymással párhuzamosan álló, a gerincéire merőleges borítókoronákkal látjuk el, vagy esetleg egyik fog tengelye a merőlegestől kissé eltérő is lehet, mert a kétoldali koronával és kapocseihorgonyzással ebben az esetben is tudunk retenciót elérni, míg egyoldali elhorgonyzás esetében feltétlenül szükséges, hogy a kapocstartó fog a gerincéire merőlegesen álljon, vagy rágófelületével kissé mediánfelé dőljön. Különösen lényeges azonban a borítókorona alakja, hogy falai ne legyenek a rágófelszín felé összetörök, hanem párhuzamosak. Fontos ilyenkor a szemben lévő, teljes fogazattal bíró állcsont rágófelületének tanulmányozása is. Ha a természetes fogak rágósíkja igen egyenetlen, hullámos, egyes fogfelületek nagyon kiemelkednek, míg mások igen alacsonyak, úgy nehéz a szemben fekvő protézis fogait megfelelően felállítani és jó okkluzióba és artikulációba hozni. Ilyenkor igen jó, ha a természetes fogakat, vagy a behelyezendő koronákat, hidakat, betéteket közelítően egy gömibszelvény, kalotta felületéhez szabjuk. Igen fontos az állcsontban meglévő egy-két fog a harapást magasság és az okkluzió megállapítása miatt is. Ez nagy érték számunkra további protétikai műveleteinkhez, mert egy fog is megadja a harapási magasságot, amit szükség esetén nivellálunk, a természetes fogakat koronákkal megemelhetjük vagy leköszörülve meg is rövidíthetjük, de még ha el is kell távolítanunk egy ilyen fogat, előzőleg tájékoztató lenyomattal rögzítjük a. harapási magasságot és ettől lehetőleg csak kis mértékben szabad eltérnünk, mert egyébként a fogpótlás megszokása esetleg igen .nagy nehézségekkel járhat. Ha 1—2 metszőfog van meg például a felső állcsontban (szemben a még fogazattal bíró alsó állcsonttal vagy megfordítva), ennek retenció szempontjából kevés értéke van, de a darab szívása azért kielégítő lehet, mert a hátsó ■ lemezrészek a kis- és nagyőrlők tájékán szívó, funkcionált szélekkel képezhetők ki, míg 1—2 őrlő jelenléte az állcsontban ezt már megakadályozza, tehát e szempontból hátrányos. Ha az 1—2 meglévő metsző eldőlve, helyéről elmozdulva, ferdén helyezkedik el, úgy e körülmény protétikai szempontból kedvezőtlen, mert a frontfogak alakját, színét, felállításét ezen 1—2 foghoz kell szabnunk, tehát ilyen fogat vagy fogakat sokszor célszerűbb a beteg beleegyezésére eltávolításunk. Gyakori eset a következő: A betegnek a két alsó szemfoga, vagy szemfoggyökere maradt meg. A megfelelően kezelt és előkészített, vagy
