Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
348 el, úgyhogy a fúrt nyílásokon kívülről átszorítjuk. A csúcsok kiálló végeit meleg, éles lapoccal levágjuk. Ha már úgy a csapok, mint a hátlemez teljesen jól illenek helyükre, következik a sín végleges felhelyezése és a csapok szögecselésre. Erre lassan száradó cementet használunk. A sínt cementtel bekenve erősen helyére nyomjuk, a csatornákba a cementet vékony Miller-tükre csavart vattával visszük be. A lassan kötő cementtel bekent sínt, majd a csapokat egyenként behelyezzük és először az ajaki oldalon szegecseljük. A platingömb szögecselése után mint egy kalapált aranytömés illeszkedik be a csatornába, illetve a kezdeti kúpalakú üregbe. Végül a nyelvi oldalon У2 mm.-nyire kiálló platincsapvégeket nitteljük be a hátlemez megfelelő bemélyedésébe. Az arany és a platina szögecseléssel oly tökéletesen egyesül, hogy a két fém teljesen egybeolvad és csak a platina elütő szürkés színe jelzi, hogy e helyeken nittelés történt. Xzögecsel éshez a már több mint 1 évtizede bevált Görög—Mátliéféle szögecselőket használom. Rendetlen, egymásra torlódott fogazatban — ahová a szögecselővel nem férhetünk oda — az úgynevezett Schlagpoliereket is alkalmazhatjuk. Fémbe vágott üregekbe hasonló körülmények között szögecselt, megfelelő méretű platincsapok keresztmetszetein azt látjuk, hogy a fémcsap szinte beékelődik, belefeszül a csatornába, annak falához szorul és a csatorna üregét tökéletesen kitölti. Így tehát a szögecselt sínpilléreket megbízhatóan és tartósan tudjuk egyesíteni egymással és a hátlemezzel. A csatornák fúrása nem jár különösebb fájdalommal, úgyhogy általában érzéstelenítésre nincs szükség. Végezetül még megemlítem, hogy a szegecselt sín más sínfajtákkal is kombinálható, ezek az úgynevezett vegyes sínek. Így gyakran készítettem a 4 alsó metszőre szegecselt sínt, míg a szemfogakra csapos betétek borítókoronák, háromnegyedkoronák stb. kerültek. A kisőrlőkre nem szoktunk szögecselt elhorgonyzást alkalmazni, betétek vagy háromnegyedkoronák, esetleg öntött koronák (Buetow-rendszer stb.) eszközük a sín összeköttetését a hátsó fogakkal. Az általános szabályhoz itt is alkalmazkodni kell, mely szerint a mozgó fogak egymáshoz és a sínvégeken legalább egy-egy szilárd foghoz erősíttessenek. Eljárásom különös berendezést nem igényel, drága, nehezen kapható, komplikált csavarorsókra, párhuzamosítókra, kétfejű fúrókra nincs szükség. Az általánosan ismert gömb- és barázdafúrókat használhatjuk a vízszintes csatornák alakítására. (Célszerű azonban a vezető szárral ellátott egyfejü Weigele-fúró használata,
