Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
345 kiegyengetjük, a metszőéit lesimítjuk, mert így a sín készítése egyszerűbb és kedvezőbb esztétikus hatást kelt. A megjelölt pontokon a zománcot vékony hegyes kővel esetleg gyémántkővel, Drendel & Zweiling szerint a sorozatból e célra a 94., 95., 103., 117. számú kövek leginkább használhatók, leköszörülünk. Ezután megfelelő, igen finom 0-ás gömbfúrókat választunk ki készletünkből és megmérjük a fúró gömbjének átmérőjét. Kb. 0.75 mm. átmérőjű gömbfúró legalkalmasabb e célra. Különösen ajánljuk a forgácsoló (Spanbrecher) fúrók használatát, mert ezek igen gyorsan és hatásosan vágnak. Az ajaki felületről kiindulva pontosan a fog középtengelye felé haladunk a fúróval vízszintes irányban, esetleg egy keveset süllyedhet is a csatorna a nyelvi oldal felé, hogy ellenálló vastagabb fogkeresztmetszeten jussunk ki. Általában a csatorna inkább vízszintesen, az ajaki oldalon megcsiszolt zománcfelületre képzelt érintő síkra merőlegesen haladjon. Az egyes fúrt csatornák egymással nem futnak párhuzamosan, hanem az egyes sínpillérek tengelyállásához és helyzetéhez igazodnak. Tapasztalataim szerint a kövekkel megkezdett zománcon át a fúró könnyen halad a dentinbe és nem is fájdalmas. Ha a gömbfúróval a nyelvi felületre kijutottunk, következik a csatorna kiegyengetése hasonló méretű (0.75-ös) barázdafúró átvezetésével, esetleg nagyon vékony inlayalakító fúróval. Ha a csatornákat így egyenként kialakítottuk, az ajaki felületen a csatorna bemenetét megfelelő gömb- vagy egyenes kúpalakú fúróval kissé ki2. ábra. A szögecselt sín készítésének egyes fázisai (részletesen lásd a szövegben).
