Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
343 kopottak, vagy kicsiny a távolság a röntgenképen a pulpaesúes és az él között, úgy e sín alkalmazása nem javait, mert nincs elég helyünk az ajak-nyelvi irányú vízszintes csatornáik elhelyezésére. A legtöbb esetben a fogbél úgy helyezkedik el, hogy a csatorna fúrását (a csap elhelyezésére) nemi akadályozza. A szögecselt sínt főként alsó fogakra szoktam készíteni, mivel a felső állcsonton a metszőkön, az ajaki oldalon a szegecselt fejecs inkább szembeszökő, bár nem nagyon feltűnő. Bajuszos, szakállas férfiakon nyugodtan elkészíthető, míg nőknek, kiknek felső metszői beszéd, nevetés közben nagyon látszanak, inkább más sínrendszer ajánlható. Alsó fogakon a szögecselt sín úgyszólván minden esetben alkalmazható. Különös előnyének tökinthetjük, hogy a fogak különböző tengelyállása elfordulása, torlódása sem akadály a sínek készítésekor, mert a csatornáknak nem kell párhuzamosaknak lenni. Csak az a fontos, hogy a csatornák fogbélcsúcsa és a metszői között középtávolságban, lehetőleg a képzeleti vízszintes metszet középpontján haladjanak át, míg a csavaros sínek készítésekor éppen a párhuzamos csatornák fúrása jár a legnagyobb nehézséggel. Mivel a szögecselt sínekhez egyenként helyezzük a csatornákba a csapokat, 1. ábra a.
