Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
29 Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter-tudományegyetem stomatológiai klinikájáról. (Igazgató: Máthé Dénes dr., egyetemi nyilv. rendes tanár.) A megfelelő javalatok felállításának fontossága a mindennapi protétikai gyakorlatban. Irta: MOLNÁB LÁSZLÓ dr., egyetemi tanársegéd. Mint tudjuk, a gyógyításban a helyes kórisme mellett igen nagy fontosságú a terápia szempontjából megfelelő kezelési eljárásnak javalatok alapján történő megállapítása.. Ettől függ munkánk eredménye. Ha téves indikációk alapján alkalmazunk valamely — egyébként bevált — gyógymódot, az nem járhat kellő eredménnyel. Azonban a mindennapi gyakorlatban sokszor nem látszik szükségesnek a szakemberek előtt, hogy a javallatok kérdésével behatóan foglalkozzanak, mert sokan úgy gondolják, hogy az esetek nagy része átlagos módszerrel, sablonos eljárásokkal is megoldható. Ez gyakran így is van, máskor azonban éppen a balsikerek vezetnek bennünket a helyes útra és ilyenkor sokkal több munkával és hosszabb idő alatt érünk csak célt, mert nem megfelelő terv alapján jártunk el. Éppen ezekből az esetekből tűnik ki tehát a javalatok felállításának fontossága, még pedig természetesen már a kezelés megkezdése előtt, nem pedig tervszerűtlen és a beteget és orvost egyaránt elkedvetlenítő sikertelen próbálkozások után. Különösen fontos ez a protétibában, hol az orvos állandóan rá van utalva a laboratóriumra és csak az orvos és laboratórium együttműködése hozhatja meg a kívánt eredményt. Mivel azonban a laboratórium indikációkat nem állíthat fel, hanem csak az orvos által megszabott munkaterv és minták alapján járhat el, az orvosnak kell irányítani a laboratóriumot is, különösen azért, mert a laboratóriumok egyébként technikailag jól képzett vezetői is gyakran hajlamosak arra, hogy minden esetet sablonosán oldjanak meg (például gondoljunk a fogfelállításra), annál is inkább, mert a legtöbb esetben az átlagos munkamódszer is célhoz vezet. Azonban úgy az orvosnak, mint a laboratóriumtulajdonosnak egyaránt érdeke, hogy nemcsak az átlagos, hanem az ettől eltérő, komplikáltabb esetek is aránylag kevés fáradsággal es mégis sikerrel legyenek megoldhatók, azaz magyarán szólva, a protézist ne kelljen kétszer vagy háromszor elkészíteni, míg végül a beteg tudja használni. A következőkben éppen arra akarunk rávilágítani, hogy semmiféle protétikai módszer vagy eljárás sem alkalmazható minden esetben, hanem az orvosnak kell előzetes munkaterv alapján eldönteni,
