Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
27 kiállítása ? Mennyi az illetéktelen forrásból eredt és kézről kézre adott recipe, melyek mind telvék a legártalmasabb szerekkel”? Mily korlátlan a kalandor nyeglészek, gyógyszerészek, kalmárok és kuruzslók üzelme? Mily arczátlan a lapok hirdetéseiben az egymást felülmúlni akarók zsibárusi lármája? Mindezen csodaszerekben a mi jó van, az csak azoknak jó, a kik azokat készítik és árulják; noble Gaunerei, vagyis: úri zsebelés az egész.“ „Határozott meggyőződésem, gyakorlatomból ezernyi példákkal bebizonyítva, hogy a fogak tisztántartására és az íny senyveinek meggátlására, nemcsak, hanem meggyógyítására is, az egyedüli szer a tiszta fris víz, párosítva a fogkefének gondos alkalmazásával, melynek se igen lágynak, se igen keménynek nem szabad lennie.“ Barna nem volt megelégedve könyvének sikerével. Nagy tudományos felkészültséggel és ügyszeretettel írta. Nem vásárolták. Azt lehet mondani, hogy megelőzte vele nálunk a kor szükségletét. Nem volt orvosi fogyasztó közönsége. Pesten élt akkoriban körülbelül 15 fogorvos, az egész országban talán 20—25. Ezeknek jó részét nem is érdekelte az irodalom, kizárólag a kenyérkeresetnek éltek. Hát ki vásárolta, ki olvasta volna a könyvet ? De Barna nemcsak könyvsikert várt munkásságától, hanem tanítási működését is szerette volna általa kiterjeszteni. Az egyetem falain belül szeretett volna megfelelő előadási helyiséget és tanítási lehetőséget kapni. Csakhogy7 nagy barátja, Balassa János már nem élt. Utóda a sebészeti tanszéken, Kovács József, nem volt barátja sem a fogászatnak, sem a fogorvosoknak. És már jött a fiatal nemzedék is ostromolni az egyetemi positiókat: Iszlai, Árkövy, akik közül az első Kovácsnak tanársegédje is volt. Ezért Barna egyetemi reménységei nem teljesültek. Igen érzékeny lelkületű ember volt. Minden kudarc nagyon elkedvetlenítette. Tankönyvének folytatólagos köteteit nem írta meg, a doeenturáról nemsokára lemondott. Meg kell emlékeznünk Barna szerepéről a kari mozgalmak terén is. Kari élet akkoriban — a 70-es évek elején -— kizárólag küzdelmet jelentett a fogtechnikusok kumzslása ellen. A fogtechnikusok, akik a laza ellenőrzés mellett általában fogorvosoknak nevezték magukat, számszerűit már annyira elszaporodtak, hogy eltekintve a reputationális kártól, anyagi konkurenciájukkal is érzékenyen megcsorbították a törvényes fogorvosok létérdekeit. Egyesületté még nem szervezkedtek a fogorvosok, de esetről-esetre összejöttek valamelyikük lakásán, megbeszélendő a teendőket. A fogtechnikusokon kívül különösen az igen népszerű bikafalvi Máhté Domokosra haragudtak, akiről azt tartották, hogy bitorolja a fogorvosi címet. 1876 őszén őt vették célba. 3*
