Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
11 A hurutos megbetegedés kiterjedhet az egész szájnyálkahártyára (stomatitis diffusa), vagy korlátozódhatik annak csak egy részére (stomatitis circumscripta). Az egész szájnyálkahártya felületére kiterjedő heveny hurut inkább általános megbetegedések következtében támad, míg kisebb, körülírtabb területeken, különösen az inyen, rendszerint helyi bántalmak okozhatnak heveny hurutos elváltozást. A hurutos megbetegedés végig megtarthatja eredeti jellegét, de súlyosabb fokú gyulladás kezdeti stádiuma is lehet. A száj nyálkahártya heveny hurutos megbetegedését leginkább bizonyos lázas, infekciózus betegségek, így elsősorban heveny gyomorbélhurut, influenza, angina, pneumonia, typhus és sepsis kíséretében tapasztalhatjuk. A körülírt helyen támadó heveny hurutos elváltozások, főkép a gingiva egyes helyein, a fogak, illetve fogkörüli szövetek (gyökérhártya, csonthártya) heveny megbetegedéseihez társulhatnak (gingivitis catarrhalis acuta). Heveny hurutos bántalcm esetében gondoskodjunk a szájüreg fokozott tisztántartásáról, nehogy súlyosabb, esetleg fekélyes gyulladás támadjon, vágj3 * * * 7 — mint az typhusnál tapasztalható — a gyulladás a környéki nyálmirigyekre terjedjen. Ajánlatos a szájüreget naponta kétszer 3%-os H202 oldattal kimosni (pálcikára szerelt vattacsomó segítségével) s ígjr a tapadós, nyákos lepedéket eltávolítani. Egyébként enyhe desinfieiens öblögetőszerek rendelhetők. 3. Hólyagképződéssel járó szájnyálkahártyagyulladás. Ha a savós izzadmányképzödés kisebb körülírt területen fokozottabb, a száj nyálkahártya méljrebb rétegei annjdra átivódhatnak, hogy az izzaclinánv felületrejutását a hám időlegesen megakadályozza. Ezért az izzadni árny a hám mélyebb részében, esetleg a hám és a mucosa között gyűlik meg s ott lassanként savószerű folyadékkal telt kölesnyi, rizsszemnyi nagyságú hólyagosa (vesicula) támad. A hólyagosa körül hurutos elváltozásokat is találhatunk. A hólyagosa elemelődött teteje rövidesen macerálódik, úgyhogy a nedves szájnyálkahártyán ritkán látunk ép hólyagocskát. Többnyire csak a szélen látunk foszlányokat, melyek rendszerint megmaradnak és annjdra jellegzetesek, hogy a diagnózis általuk biztosítható. A tető macerálódása után a hólyagosa alapját a hámfosztott mucosa képezi. Ha a fokozott izzadmányképzödés körülírt területe nagyobb, kiterjedtebb, akkor hólyag (bulla) támadhat. A bulla sokszor tetemes nagyságú, lencsényi-tjmktojásnjd és megesik, hogy laza nyálkahártyafelületeken, például a pofán végig égj7 hólyag borítja a nyálkahártyát a szájzugtól 2*