Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-02-01 / 2. szám

KÜLFÖLDI CIKK. A kész protézisek fogfelületeinek köszörülése. Sokan az okkluziós és artikulációs fogsorérintkezés artikulációs papirral végzett ellenőrzése és helyreigazítása közben a fogakon kelet­kező kék foltokat egyszerűen mindenütt leköszönjük. Ez nem céltuda­tos eljárás. Megkülönböztetünk: A) pontszerű beköszürülést, centrál­okkluziós és artikulációs mozgá­sok közben, ezt kis kövekkel vé­gezzük, továbbá B) in toto beköszörülést karborund­­kakaóvaj segítségével, ezt vagy a szájban, vagy az artikulátor­­ban végezzük. A) A pontszerű köszörülést három részletbem végezzük. Először centrálokkluzióban, csakis függélyes irányban történő összeharaptatás közben, jobboldalt, baloldalt és elől csak az intenziven festődő ponto­kat köszörüljük le, a csak gyengén színezett pontokhoz nem nyúlunk. Közben fehér papírcsíkokkal (papirtépő próba) ellenőrizzük, hogy egyenletes-e már az érintkezés a jobb- és baloldal, továbbá az egyes fogak között. Minthogy centrálokkluzióban a felső őrlők nyelvi és az alsó őrlők orcafelöli csücskei az ellenlábas fogak megfelelő árkaiba feküsznek bele, összeb -raptatáskor (csak függélyes irányban) úgy a megfelelő csücsköd mint a szemben fekvő árkok és vájulatok meg­­festődnek. Régebben Gysi azt kívánta, hogy centrálokkluzióban a csücskökből semmit sem köszörüljünk le, mert a harapási magasságon nem szabad változtatni, hanem az árkokat kellett megfelelően kimélyí­teni, kitágítani, hogy a csücskök számára bővebb elmozdulási helyet nyerjünk. Mivel azonban a vájulatok ki köszörülése nehéz és ehhez finom és drága kis kövekre volna szükség, amire a gyakorlók és labo­ratóriumok nagy része nem hajlandó, újabban megváltoztatta állás­pontját és megengedi a csücskök köszörülését centrálokkluzióban is, de csak a felső palatinális és az alsó bukkális csücskök csúcsából és éléből szabad legfeljebb % mm.-t lecsiszolni. Ha ennél a különbségnél (Уз mm.) nagyobb magassági eltérések vannak a csücskök nagyobb száma között, úgy ez már köszörüléssel nem javítható hiba, mert a rágófelszíneket igen ellaposítanók a köszörüléssel és kevéssé hatásos, tompa felületeket nyernénk a csiszolás után. Harapásvételkor sokszor előfordul, hogy a harapás a két oldalon nincs egyensúlyban, mert 1. vagy a harapási sáncokat nem melegí­tették fel egyenlően és a beteg az egyik oldalon a sablonba erősebben 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom