Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-02-01 / 2. szám

85 állapot állandósul. Ez az állapot viszont csökkenti a fogazat rágó­képességét. A normális rágónyomás a fogazatot túlterheli, vagyis a fogazat a rágófunkcióval szemben inkompenzált lesz. Az íny szövetének sajátságos tulajdonsága, hogy az elpusztult részek nem regenerálódnak többé. A fekélyes gyulladás gyógyulása után a meg­maradt íny felületét ismét ép nyálkahártya-laphám borítja. A megbetegedés kóreredete kettős. Közvetlen előidézője az egészséges szájban is fellelhető szájspirochaeták és bacillus fusiformis. E csírok egészséges egyén szájában, főkép szuvas fogak és pangó étel­pép lepedékeiben tömegesen élősködnek saprophyta módjára. Bizonyos, részint helyi, részint általános befolyások hatására azonban patho­­genek lesznek s az általuk előidézett fekélyek lepedékében mintegy tiszta tenyészetben találhatók. A szájnyálkahártya felületes rétegeibe is beszűrődnek. Érdekes megfigyelés, melynek oka még nincs tisztázva, hogy fogatlan szájból az említett csírok eltűnnek. Fogatlan szájban stomatitis ulcerosát nem is észlelhetünk. Bár a genuin stomatitis ulcerosa primaer szájbetegségnek tekinthető, a kórokozó csírok patho­­genitásához hajlam kell, melyet általános és helyi okok teremthetnek meg. Az általános ok rendszerint valamely megbetegedés következ­tében beállott legyengülés. Mivel a dispositio általános oka a le­­gyengülés, bármely általános megbetegedés szerepelhet a kór­előzményben. Gyakoriságuknál fogva talán leginkább hüléses bán­­talmak, influenza szerepel a kórelőzményben. Ehhez társulhatnak, mint helyi okok mindazon körülmények, melyek a száj öntisztulását csökkentik, vagy gátolják s ezáltal nagyobbmérvű ételpéppangásra vezetnek. Ilyen helyi ok a fogak fájdalmassága (pulpitis, peri­odontitis), extrakciós seb fájdalmassága, a bölcsességfog nehéz fogzása, rosszul épített hidak, rosszul záró koronák, túlérő tömések. A kórfolyamat kezdetét tehát mindig azokon a helyeken figyelhetjük meg, melyeken a fenti okoknál fogva az ételpép pangása fokozott. h) A stomatitis ulcerosa gyakori kísérője a vérképzőrendszer elsődleges megbetegedéseinek. Gyakran látjuk az akut leukaemia különböző alakjainál, agranulocythaemiával járó betegségeknél, ritkábban heveny anaemia perniciosa nyomán. A stomatitis ulcerosa e megbetegedéseknek gyakran korai, sőt első klinikai tünete. Meg­figyelésünk szerint a stomatitis ulcerosa korai megjelenése egyenes arányban áll az alapbetegség súlyosságával, illetve hevenységével. Klinikai képe különbségeket mutathat aszerint, hogy melyik vér­­képzŐrendszerbeli megbetegedést kíséri. A stomatitis leukaemica többnyire szintén az ínyen kezdődik s a fekélyek terjedése is hasonló a genuin stomatitis ulcerosához. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom