Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
84 nyen határozzuk el magunkat erre, ha a moláris már kezelt, letört, granulomás vagy beteg fog. De ezt előre közölnünk kell a beteggel, mert különben bizalmát veszítheti az orvossal szemben. Megjegyezzük, hogy elméletileg és az esetek nagy százalékában gyakorlatilag is, a 7-es fog eltávolítása nem indokolt és nem is szükséges. Néha célszerű a 7-es igen domború hátsó oldalából műtét közben vagy méginkább előtte szeparáló koronggal leköszörülni, a domború felületet laposra alakítani, mert így helyet kapunk a bölcsességfog számára. A 8-as koronája, csücskei sokszor a 7-es fog disztális gyökerének lapos felső részéhez feküsznek oda és kiemelés közben a zománc domború felületén akadnak meg. Rendszerint vésővel és kalapáccsal távolítjuk el a környező csontot és szabadítjuk fel az impaktált fogat, azonban gondolnunk kell arra, hogy nekünk birtokunkban van egy olyan eszköz, a fúrógép, ami a vésésnél sokkal kíméletesebb eljárással teszi lehetővé a csontszövet eltávolítását. Bár a fúrókkal, frézerekkel, trepánokkal végzett csontműtétet sokan ellenzik, mondván, hogy nehéz sterilen dolgozni, rosszabb gyógyulás várható, mert a fúrásból keletkező csontpor eltömeszeli a Havers-csatomákat, mégis azt mondhatjuk, hogy ezek csak elméleti aggályok és a valóságban a steril fúrókkal, frézerekkel végzett fogműtét után a gyógyulás ép oly gyors, ha nem jóval gyorsabb, mint a csont levésése után. A Havers-csatomákba kerülő csontpor mint biologikus plantatum szerepel. A sterilen bevitt fúró a gyors forgással járó felmelegedés miatt steril is marad, ha a terület, melyen dolgozik, nem fertőzött. Aki már végigélt saját magán végzett műtéteket, állcsontvésést felváltva vésővel és fúróval, az tudja csak megmondani, érzésben milyen óriási a különbség a fúró aránylag kíméletes, alig észrevehető munkája és a véső és kalapács durva, szinte agyrázkódásszerű szenzációkkal járó mechanizmusa között. Ez különösen a felső állcsonton van így. Gondolnunk kell arra, hogy ma már az agysebészek is trepánokkal nyitják meg a koponyát, csak mi, fogorvosok restellünk a fúróhoz nyúlni, amikor operálunk. Közepes nagyságú, majd nagyobb, 8—10-es gömbfúrókkal és frézerekkel a fog koronáját közvetlen környező csontszövetet lefúrjuk (egyenes darab), majd a könyökdarabba helyezett barázdafúróval vályút is készíthetünk az impaktált fog körül. A gömbfúróval lyukakat fúrhatunk a bukkális csontlemezbe és szinte kirajzolhatjuk azt a csontlemezt, amit aztán a vésővel és kalapáccsal lerepesztünk és eltávolítunk. Bár így a minden fogorvos műszerei között meglévő eszközök
