Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-09-01 / 9. szám
398 kifolyólag a kolozsvári gamison cseh közöstisztjei a szerkesztőségben csúnyán összekaszaboltak, napokig önfeláldozóan ápolt és gondozott; Gabányi Árpád a színész, aki a Peleskei nótárius előadása közben felfel szólt hozzá a páholyba; Szacsvey Dénes az ügyvéd, Szacsvay a színész; Kemény báró; Sámi László és író felesége; Ugrón Gábor a rabonbán; Gyergyay Árpád, Purjesz az orvosprofesszor, aki annyira szerette őt, hogy későbbi halálos betegsége alatt napjában 3—4-szer is meglátogatta; Brassay Sámuelt is ismerte még és gyakran beszélgetett vele a collegiumból jövet. Különösen meghitt barátság fűzte Teleki Sándor grófot hozzá, aki Kolozsvárra jövet mindig felkereste őt úgy is mint fogorvosát, úgy is mint barátját, amely barátságnak ez a története: kezelés közben Teleki sokat mesélt neki utazásairól és mire kész lett és fizetésre került a sor, Teleki belenyúlt a zsebébe és egy csomó aprópénzt tett le az asztalra, aminek láttán Dénes már fészkelödött, de a gróf másodszor is benyúlt a mellényzsebébe és megint egy halom aprópénzt tett az asztalra, amire aztán Dénes már dühbe gurult, az egész rakás pénzt a földre seperte, kurtán mondván: nincs időm ezt a pénzt megszámlálni, nem tartozik semmivel !18/a A gróf szó nélkül sarkonfordult és másnap elküldte neki olajba festett életnagyságú arcképét. A képet Teleki Blanka grófnő festette, aki tudvalevőleg Munkácsi Mihálynak volt a tanítványa. A kép becsét igen emeli az, hogy hozzáértők véleménye szerint sok benne a Munkácsy ecsetvonása, sőt talán több is, mint a grófnőé. A mindenképpen értékes kép utóbb Máthé Gábor orvoshoz került Kassára, akit az imperiumváltozás után a csehek sokat zaklattak és üldöztek karakán magyarságáért és politikai fogságba is vetették Illaván Bakay Lajos professzorral együtt. Máthé Gábor dr. 4 év előtt halt meg, mint a kassai állami gyermekmenhely igazgatója. A Teleki—Munkácsy kép az özvegy birtokában van. Teleki Sándor gróf akárhányszor estebédre is maradt Máthééknál. Ilyenkor mindig előre megizente mik legyenek az ételfogások, illetőleg nem egyszer ő maga ment ki a konyhába megfőzni a vacsorát. Mert nagy szakács is volt a nemes gróf, aki párizsi emigrációja idején magától az idősebb Dumas /Sándortól, aki nemcsak híres regényíró, hanem igen nagy gourmand is volt,, tanulta az inyesmesterséget. A franciás ételek mellé azonban olyan székelygulyást is tudott főzni harrcska puliszkával, amitől az ember mind a tíz ujját megnyalta. 18 18/a Csiszár Bertalan (Máthé Katalin fia) szerint ez a történet egy másik ezredessel esett volna meg. Ma már nehéz megállapítani, hogyan-miképpen történt.
