Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-11-01 / 11. szám

506

munkásságodról, a te érdemeidről úgy megemlékezni, ahogyan azt megérdemelnéd, de talán felesleges is volna, hiszen mindannyian, akik ma körülálljuk koporsódat tudjuk, hogy ki voltál. Csak egy dologra szeretnék rámutatni, arra, hogy életeddel te is bebizonyítottad, hogy a vallás és a tudomány között ellentét nincsen. De nem is lehet. Néhai nagynevű professzorom, Eötvös báró mindig azt hangoztatta, hogy a tudomány csak arra a kérdésre ád feleletet, hogy miképpen? mily módon( A vallás ezzel szemben a miért? — kérdésre felel és így nincs-e kettőnek közös területe, — az elsőt tudnunk kell, a másodikat csak hinnünk lehet. Mélységes tudományod és erős hited egyformán közreműködtek abban, hogy kifejlődhetett benned az az ember, aki voltál. Hitednek eredménye, hogy családodban a legjobb férj, apa és nagyapa voltál, ennek érdeme, hogy lelkiismeretes tudós és környezeted szerető klinikavezetője lettél, ezé, hogy a közéletben mindenkor vir integer voltál, kinek tógáját szenny sohasem érte.

Hited és istenfélelmed volt rugója annak a sok sok jótettnek, amit annyi embertársaddal tettél.

És most, mikor búcsút veszünk tőled és sírodtól mindannyian hazatérünk, ki marad véled? ki kísér további utaidon? A Jedermann költője fejezi ki talán legszebben azt a gondolatot, hogy csak a jótettek kísérik tovább a lelket. Megnyugodva megyünk haza, mert tudjuk, hogy nem vagy egyedül, jótetteidnek nagy serege kísér Téged az Örök Bíró elé. A keresztény lélek hitével búcsúzom Tőled: a viszontlátásra!