Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

38

fájnának. A rohamok rövid ideig tartottak, de gyakran kiújultak, látszólag minden ok nélkül, erős kisugárzásokkal fül, halánték és nyak felé. Fogorvosok és más orvosok mindenfélével kezelték: jódecsetelések, szájvizek, villamosság, fájdalomcsillapítók, stb. — eredménytelenül. Végül morphinista lett.

Objektiv vizsgálati lelet: fogatlan, röntgen sem mutat az állcsontban ülő fog- vagy gyökérmaradványt. Fogmedernyúlványok sorvadtak, az állcsontok egyébként a kornak megfelelő szabályos alakot mutatnak. Antrum-betegség nem mutatható ki. A szájnyálkahártya rendes állapotú, fistula sehol; garaton, nyakon, arcon semmi rendellenesség. Valleix-féle nyomási pontok hiányzanak, érzékszervek rendesek, luesnek nyoma sincsen, ideg- vagy anyagcserebetegségeknek vagy idült mérgezésnek sem. A felső és alsó állcsont röntgenképe nem árul el rendellenességet. Beható vizsgálattal az utoljára kihúzott jobb alsó szemfog fogmederi táján borsónagyságnyi kiterjedésben nyomásérzékeny terület, melyet erősebben megnyomva, fájdalmi roham váltható ki. Az aránytalanság fájdalomnagyság és az egyetlen objektiv lelet területi kicsinysége között magyarázza meg azt, hogy a betegséget oly gyakran nem veszik észre, illetőleg hamisan diagnosztizálják. Az eset kórtani magyarázata: a kihúzott fog idült hyperpasticus periodontitise (a kihúzásnál leszakadt granuloma) maradandó elváltozásokat okozott a csontban, igen kicsiny borsó-, cseresznyenagyságú területen. A kínzó kór idősebb, rendszerint teljesen fogatlan egyéneknél lép fel és egyetlen gyógyszere: a feltűnően kemény, sklerotizált csontszelvény kivésése. (Ref.: a fogorvos gyakorlatában ilyen esetek valóban nem is oly nagyon ritkák és különösen akkor nem, ha az illető prothesist visel, mely alatt egy-egy kis terület folyton érzékeny, anélkül, hogy rajta valami elváltozás volna látható!)

Egy másik csoportja az ostitiseknek, az imént leírt kórtól teljesen elütő. Melchior 1924-ben „Paradentäre Ostitis“ néven írta le. Ezekben az esetekben rareficáló idült ostitissel van dolgunk, mely az állcsontban szabálytalan alakú üregeket vág, melyek mindenkor egy rendszerint évekkel ezelőtt kihúzott gyökérhártyalobos fognak gyökércsúcsától indulnak ki. A fog hiánya elfátyolozza az összefüggést. a kihúzott fog és ostitis között. A beteg fog az elsődleges tényező, a esontlob a másodlagos folyamat. Nagyritkán észlelhető ilyen ostitidis góc szuvas pulpahalott fog jelenlétében is. A csont szivacsos állományában keletkező üreg szabálytalan alakú, legtöbbször közvetlenül a megvékonyodott nyomásra engedő külső csontfal mögött terpeszkedik. Tartalma : petyhüdt, szétesett sarjszövet, gyakran homok-