Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
12 Az állkapocs felhágó ágának és a condylusok kétoldali törésétől eltekintve, a túlságosan erőltetett repositio, illetve a rögzítés erőszakolása több kárt fog okozni a betegnek és a későbbi kezelést végző szakorvosnak is, mint hasznot. A törvégek körüli lágyrészekben lévő haematomák megnagyobbodását eredményezheti, sőt a törvégek széleiről újabb fragmentumok leválását okozhatja. Wassmund és Reichenbach elvetik az első segélynyújtásnál az erőszakos repositio kísérletét. Szerintük ennek csak akkor van helye, mikor a beteg végleges ellátására kerül sor. 2. ábra. Beponált kettős mandibulatörés riintgenképe. A múltban leggyakrabban használták ideiglenes rögzítéshez a tört állcsontrésznek a szemközti ép állcsonthoz drótligaturákkal való rögzítését. Ez úgy történik, hogy úgy az alsó, mint a felső mindkét oldali szemfogak (a törés helye szerint esetleg más fogakon is) között drótot húzunk át, a drót két szárát a fognyak magasságában jó erősen megcsavarjuk, majd a törvégeket reponálva, az alsó és felső összecsavart drótvégeket, egymással csavarjuk össze. Angle szerinti interdentalis ligaturánál abroncsok kerülnek alul és felül a pillérfogakra és az abroncsokon kiálló gombvégek lesznek dróttal egyesítve. Ez természetesen csavarral tetszés szerint összehúzható gyűrűket tesz szükségessé, tehát az általános gyakorlatban nem alkalmazható.
