Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
128 Főtitkári jelentés. Előterjeszti a Magyar Fogorvosok Országos Egyesülete 1937 március 21-iki közgyűlésén: ÁLDOR ISTVÁN dr., főtitkár. Tisztelt Közgyűlés! Három év előtt a közgyűlés reánk bízta az egyesület vezetését abban a reményben, hogy az elnökség a reá váró feladatoknak eleget fog tenni. Most, mandátumunk lejárván, beszámolót kellene adni az egyesület vezetőségének működéséről, miként képviselte ez idő alatt a fogorvosi kar erkölcsi és anyagi érdekeit. Az eddigi beszámolóimat az optimizmus érzése hatotta át, mert rendíthetetlen hitem és meggyőződésem volt, hogy kari érdekeinkért, jogos igazságunkért és szigorú orvosi meggyőződésünkért folytatott harcban csak mi kerekedhetünk felül, csak mi győzhetünk. Noha az elmúlt esztendő eseményei nagyjában igazolták is ezen feltevésemet, mégis egy kis keserűség vegyül az öröm poharába, mert még mindig vannak bizonyos törekvések, amelyek rést szeretnének ütni a mi falainkon, hogy lehetővé tegyék oda nem való elemek befészkelődését. Ezért az egyesület vezetőségének helyzete ma nehezebb, mint bármikor ezelőtt volt. Hadszíntérhez hasonlít a mi táborunk, ahol a vezetőknek éjjel-nappal ébren kell lenni, őrtállni és vigyázni, hogy hol akarja az ellen a támadást megindítani és bennünket tönkretenni. A hadvezetés munkája azonban csak akkor lehet eredményes, ha a hadsereget az összetartás és a lelkesedés szelleme hatja át. A fogorvosi kar csak akkor remélhet eredményes munkát a vezetőségtől, ha mint masszív egység áll a vezetők mögött, hogy ez kellő súllyal és nyomatékkai képviselhesse a szakma érdekeit minden fórumnál. Tisztelt közgyűlés! A múlt esztendőben szentesített kamaratörvény csak 1936 október 3-án lépett minden viszonylatban életbe, a végrehajtási utasítás csak akkor jelent meg. Nagy reményekkel néztünk a kamara megalakulása elé és önként felvetődik az a kérdés, hogy mit is vár a fogorvosi kar a kamarától? Kívánságaink etikai és gazdasági természetűek. Etikai tekintetben elsősorban a falazó orvosok megfelelő rendszabályozására gondolok, azokra a magukról megfeledkezett orvosokra, akik csak anyagi előnyöket nézve diplomájukkal és nevükkel fedezték a fogtechnikus-iparosok illegális működését és elősegítették, hogy a kuruzslás e téren teljesen szokatlanul nagy méreteket ölthessen. Nem feledkezhetik meg a kamara a hirdető orvosokról sem, úgyszintén azokról, akik a szakorvosi címmel visszaélnek. De a leghathatósabb támogatását várja a fogorvosi kar
