Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
100 okául azt tartja, hogy a lenyomatvétel a nyálkahártya rezilieneiájának tekintetbevétele nélkül, — kompressziós lenyomat alkalmazása nélkül történt. így alsó állcsontnál oly esetben, ahol az éles gerinc fölött a nyálkahártya tömött, kemény, két oldalt pedig laza, elmozdítható, a kompresszió nélkül vett lenyomattal készült protézis csupán az éles gerincen fekszik, a gerinc oldalsó felszínei ugyanekkor nem állanak terhelés alatt. A helyzet ilyenkor az, mintha túlságosan kis bázissal bíró prothezist készítettünk volna. De a fölső prothezis is billenni fog, ha kevés számú fog mellett a nyálkahártya vastagsága, rezilienciája a szájpad egyes helyein különböző. Reichenbach ily esetekben a lenyomatot rágónyomás alatt veszi; lenyomatanyagul Spreng-féle guttaperchát használ. A Spreng-féle guttapercha egy milliméter vastag lemezek alakjában van forgalomban. 60 C° vízben felpuhítva a harapási sánccal ellátott lenyomatkanálra vagy a kész prothezisre fölhelyezhető; szemben az eddig ismert lenyomatanyagokkal, testhőmérsékkörüli hőfokon is képlékeny anyag, ezért a szájban fél óráig hagyva, vele a rágónyomás, illetve rágás alatt vett lenyomat készíthető. A melegen plasztikus kompoziciós lenyomatanyagoknak (Kerr stb.) ismert hátrányos tulajdonságai, hogy alámenő részek esetén eltávolításuk közben elhúzódnak. Az utóbbi évek folyamán ezért oly anyagokat hoztak forgalomba, melyek rugalmasságuknál fogva eltávolításuk után azon eredeti alakjukat veszik fel ismét, amilyen alakban plasztikus állapotban voltak. Ezen úgynevezett elasztikus lenyomatanyagok bizonyos hőmérséklet fölött (50 C°) plasztikusak, lehűtésre plaszticitásukat elvesztik, de többé-kevésbbé elasztikusak, rugalmasak lesznek. Első és legismertebb ezen anyagok között a Dentocoll, mely azonban körülményes és aránylag költséges használata miatt a gyakorlatban nem terjedt el. 1932-ben hozták forgalomba a Nadrag és Elasto-Velvex nevű rugalmas lenyomatanyagokat, amelyeket az utóbbi időben az ilynemű anyagok egész sora követ. A velük szemben támasztott kívánságunk az lenne, hogy 20 C° fok körüli hőmérsékleten plaszticitásuk elvesztése mellett rugalmasságuk akkora legyen, hogy a lenyomatban az alámenő részeket tökéletesen visszaadják. Közös előnyös tulajdonságaik, hogy lenyomatvételre többször alkalmazhatók. Drágább voltuk a kompoziciós anyagokkal szemben tehát csak látszólagos. A Nadrag nevű lenyomatanyaggal ötször lehet lenyomatot venni; az Elasto-Velvexnél az adott utasítás szerint az alkalmazott anyag annál jobb tulajdonságokat vesz fel, minél többször veszünk vele lenyomatot. Wannenmacher tapaszta
