Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-02-01 / 2. szám

Az egyéni centrálokkluzió biztos meghatározása.

Irta: WINKLER GYULA di\, Abbázia.

Egy rég elfelejtett, semmibevett eljárást, melyet minden protétikában megtalálhatunk, óhajtok a feledés homályából kiragadni és ennek az azt méltán megillető helyet biztosítani a stomatologiai protétikában.

A f. é. Nagygyűlés alkalmával Kocsis kartársunk jeles előadásában szóba került az egyénileg helyes centrális okkluzió kérdése is, ha jól tudom, szóba került egy igen komplikált eljárás, illetve módszer, amely — ha jól értettem — a célt teljes lemez készítése alapján akarja elérni, teljes foghiánynál.

Hogy őszinte legyek, nem is igen követtem a módszer egyes mozzanatainak vázolását — nem is igen törődöm vele, egyszerűen azért nem —, mert komplikált és szerény meggyőződésem az, hogy minél komplikáltabb valami, annál rosszabb. Azonos véleményt nyilvánít Jung breslaui professzor is, aki protétikájának legelején egy kis verset citál, amelynek befejező sora így hangzik: „Auch denkt ein Praktikus, ein echter — Je komplizierter desto schlechter.“ Es ez természetes is, mert egy egyszerű szerkezetbe, eljárásba — sohasem kerülhet bele annyi hiba, mint egy komplikáltba.

De ez az éremnek csak egyik oldala. A másik — és ez a lényeges — az, hogy csak azok a módszerek és eljárások tarthatnak igényt arra, hogy általánosakká váljanak, amelyek — a lehetőség határain belül — egyszerűek.

Nekem tehát fentielzett célunk elérésére a lehető legegyszerűbb, de feltétlenül célhozvezető módszerek, illetve eljárások között kellett válogatnom, vagy ha ez nem sikerült volna, egy úi, egyszerű, de feltétlenül használható és eredményes eljárást kieszelni.

Ez utóbbira — mint említettem — szükségem nem volt, mert kéznél volt a már kieszelt, egyszerű, de feltétlenül megbízható eljárás.

Tudjuk, hogy az egyszerű eljárások között több van, amelyek feltétlenül megadják pillanatnyilag a helyes, egyéni central-okkluziót, de a helyes egyéni okkluzió rögzítésére nem marad elég időnk, mert a helyes okkluziós állás a következő pillanatokban számunkra elveszhet és semmi biztosítékunk nincs arra nézve, hogy a lényegileg helyes eljárás által kierőszakolt, vagy előidézett okkluziós állásban maradt-e az állkapocs, vagy pedig kilendült-e abból, amikor ez állást fixáljuk.

86