Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-02-01 / 2. szám
76 Ismerjük a silicatcementeknek azt a káros hatáság hogy phosphorsavtartalm.uk miatt pulpa halált okozhatnak. Ez akkor jön létre, ha a pulpa bázikus vegyhatása már nem tudja közömbösíteni a p'hosphorsavat. Ezért leghelyesebb a silicattöméseket olyan anyagokkal szigetelni, amelyek a savakkal szemben átjárhatatlanok. Éppen ezért a phosphátcementtel való szigetelést sem tartom ajánlatosnak, mert ezek folyadékjai is savtermészetűek, amiről könnyen meggyőződhetünk. Ezzel szemben a lakkok s a Halász által ajánlott collodium bázikusak, ezért célszerű szigetelők. Pulpaamputátiónál rigorosus szerzők megkövetelik, hogy a gyökérpulpa egészséges legyen. Akik a gyakorlatban ezt az elvet követik, azoknak pontos diagnosist kell csinálni. Hogy meddig terjedhet a pulpitis, azt a klinikai tünetek alapján biztosan megállapítani nem lehet. Greth erre vonatkozó vizsgálatai kimutatták, hogy milyen gyakoriak a diagnosztikai tévedések (D. Z. W. 1935, 7. szám). A diagnosis felállításához igen jó segédeszközt kapunk ismét a lakmuszpapírban. Ha feltárjuk és tökéletesen kitisztítjuk a koronaüreget (természetesen érzéstelenítés mellett) s a már nem vérző gyökérpulpát lakmusszal megérintjük, a fertőzött és savas gyökérpulpa a kék lákmuszt megvörösíti. A pulpa normális viszonyok között mindig erősen bázikus karaktert mutat. Csernyei vizsgálataival kimutatta, hogy a pulpa hydrogenionconcentratiója 7.44, tehát a szervezetnek egyik legalkaliásabb szövete. A pulpának ez az alkalicitása nagyrészben megadja azt a physiologiás egyensúlyt, amely az exogen és endogen ártalmakkal szemben az ellenállóképességet biztosítja s amely a mészanyagcserével is szoros összefüggésben áll. A mész alkaliás közegben könnyebben kiválik és szükség esetén secundaer-dentin és secundaer-cement képződést mozdít elő, viszont savanyú közegben a mész oldódik s ilyenkor a fogak biológiai-phisikai védekezését megakadályozza. G. Fischer mélyreható tanulmányában ezeket a sav-bázis viszonyokat tekinti a pulpa és általában a fogak biológiájában döntő jelentőségűnek az élet-halál kérdésben. Mihelyt a pulpa és a pulpaüreg savilag megváltozik, a mészanyagcsere is kórosan eltolódik, mert a savanyú közeg megakadályozza a kicsapódásukat, ezt pedig főképpen a savképző mikroorganizmusok produktumai okozzák. Normális körülmények között a pulpának igen nagy a chemiai szabályozó képessége, amit a mészgazdagság okoz s amit a dentin mésztartalma is támogat. A pulpában gyakran fellépő pangásos állapotoknál is fenmarad az alkalicitás, pulpaoedemák is lúgos folyadékot tartalmaznak s a fogak nem szenvednek functióváltozást. Fischer
