Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
33 Legegyszerűbben így fejezhetjük ki a magas ezüsttartalmú ötvözetek feldolgozásának technikáját: a keverést az amalgamcsészében kezdjük el, de nem fejezzük be, hanem a fog üregében folytatjuk. Nincs idő arra, hogy a mozsárban érjük el a tökéletes amalgamációt, ez csak a kavitásban következik be. A tömés közben végzett kondenzáció tehát a keveréshez tartozik, a higanyt az oldalfalak felé hajtjuk és így küszöböljük ki az amalgamból a fölös mennyiséget. A harmadik percben a mozsárban történő keverés helyett ujjaink között (kezünkre szarvasbőr-kesztyüt húzhatunk) dörzsölhetjük a masszát. Keverés közben először Ag Hg molekulák képződnek. Ez az alakulat gyors keményedéshez vezetne, míg a cinnezüstrészek a keményedést gátolják. Később a keményedés a következő formula szerint folyik le: Ag3 Sn + 4Hg — Ag3 Hg4 + Sn. Röntgenvizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a kristályosodás Ag., Hg4, továbbá Ag5 Hgs molekulák képződésével is jár. Ezután az ezüst-higanymolekulák kezdenek kikristályosodni az oldatból, mivel magasabb olvadáspontjuk van, mint a higanynak. A keverést nem szabad addig folytatni, míg ropogás, krepitáció jelentkezik, ez már a kristályosodás kezdetét jelzi. A keverék helyes konzisztenciájára, néhány tájékoztató adat: ha egy darab amalgamot kb. 20 cm. magasból kemény felületre ejtünk, kb. magasságának felére lapuljon le. Az anyag hárampercnyi keverés után olyan legyen, hogy ujjainkkal fel tudjuk venni, de alakját igen könnyen változtatja, nem ropog. Kis centrális kavitásban szárazabb anyaggal dolgozhatunk, mint egy összetett nagy kavitásban, de egy kevés higanyfeleslegre a tömés megkezdésekor mindig szükségünk van. Az első darabka, amit a kavitás alapjára, összetett kavitásban a gingivalis falra helyezünk, mindig kicsiny és igen képlékeny legyen. Ebből semmi higanyt nem szabad kinyomni, mert ezzel a kavitás legtávolabb eső sarkait, a gingivobuccalis és a gingivolingualis szögleteket mintegy bekenjük, de ez még nem kondenzáció. Ha mindjárt az első darabból kinyomjuk a higanyt, ezáltal gyorsan keményedévé tesszük és a tömésre alkalmatlanná válik. Kis, egy mm. átmérőjű tömővel visszük helyére az első darabkát. A következő, már kissé nagyobb darabot a kavitásba helyezés előtt hüvelyk- és mutatóujjunk között 2—3 mp.-ig dörzsöljük és egy csepp higanyt nyomunk ki belőle, amit a mozsárba a többi amalgam mellé helyezünk. Később, ha a massza gyorsan keményedni kezd, ebből a kinyomott higanyból, mely rendszerint cinnt is tartalmaz, adhatunk az amalgamhoz, hogy
