Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
31 nyálban tartott amalgámtömésből semmi higany nem jutott a folyadékba, csupán nyomokban cinn. A binaer amalgamok közül régebben a rézamalgam igen el volt terjedve. Ez nem tekinthető stabil amalgamnak és a szájban higany és réz szabadul fel belőle; okozott is már számos mérgezést, a szájban lévő aranymunkákat pedig tönkre teszi. A rézamalgamot ne használjuk, nincs szükségünk rá és alkalmazását semmi sem indokolja. A kavitás előkészítése épp olyan gondos legyen, mintha aranybetéteket akarnánk készíteni. Ennek az egy tényezőnek figyelembevétele nagy mértékben javitaná az amalgámtömések rossz statisztikáját, mert a magas ezüsttartalmú ötvözetek kiváló tömőanyagot szolgáltatnak, de csak gondosan előkészített ka vitásban. Kis eltérés mutatkozik az aranytöméseknél szokásos kavitásalakítással szemben. Az ú. n. slice preparáció az amalgámtöméshez nem jó, csak a Blackféle kavitásalakítás a megfelelő. A zománcszéleket nem szabad 10 fokos szögben legyalulni, mert ilyen vékony rétegben az amalgam nem tarthat, a rágóerő hatására a szélek lerepednek, a tömés és a kavitás fala között rés keletkezik. A zománcszéleket a már előbb ismertetett módon az egész zománc vastagságában fekvő ferde síkot képezve, úgy alakítjuk, hogy a tömés szélén vékony amalgamrészek nem maradhatnak. A kavitásnak a tömés alatt teljesen száraznak kell lenni. Gingivalis, Black V. osztályú kavitásnál a mésztelenedett zománcfelület kiterjedését különösen akkor tudjuk jól megítélni, ha a felületet légkompresszorral, forró levegővel jól leszárítjuk, mert akkor a fehéres-szürke mészfoltok a zománcon jól előtűnnek. Nagyon vékony, messze, más fogfelületekre kifutó részeket amalgámtöméseknél lehetőleg kerüljünk. Széles, síma alapfalak, jól kifejezett élek és szögletek, kissé széttérő oldalfalak adják a legjobb kavitást. A kavitás falait bekenhetjük krémszerűen híg cementtel és a cement megkeményedése előtt az amalgamot a cementbe belenyomkodjuk. Ez az ú. n. amalgaminlay. A híg cement beivódik a dentinfalakba, lezárja a tubulusokat és az elszíneződést is akadályozza, sőt talán a térfogatváltozások is elmaradnak az így készített tömésen. Ennek a módszernek azonban kétségtelen hátrányai is vannak, mert a híg cementben nem tudunk jól kondenzálni és a fölös higanyt kinyomni, a higany a keményedő, de még plasztikus cementtel keveredik össze, az alap pedig homorú lesz, már pedig nekünk élekre és sarkokra van szükségünk, hogy elsősorban azokba tömörítsük az amalgamot. A szélekre, főleg a gingivalis falra cement juthat és ez a tömés jövőjét veszélyezteti. Jobb tehát a kavitást részben cementtel kitömni és a felesleget
