Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-04-01 / 4. szám
166 egyik szakmának sem szabad a másiktól elzárkóznia s hogy általában a rokonszakmát vizsgáló és gyógyító eljárásait tulajdonképpen minden szakorvosnak ismernie kell. Mindezek a nehézségek, felhozott példák lassankint mind határozottabban megérlelték bennem azt az elhatározást, hogy a stomatológiai tanítás és kutatás intézményes létesítése érdekében mindent el kell követni. Szemem előtt lebegtek külföldi példák is. A legkülönbözőbb külföldi tudományos intézeteknél jóformán nap-nap után létesülnek olyan osztályok, amelyek mint „Kieferstation' ‘ -ok vagy „Zahnärztliche Abteilung der Chirurgischen Klinik“, vagy megfordítva, mint „Chirurgische Abteilung der Zahnärztlichen Klinik“ működnek és mind a sebészet és fogászat közötti szoros együttműködést ápolják. Ezek megmutatták számunkra az utat, hogy miképpen kell a kérdést a mai viszonyok között megoldani. S amikor ez — ismétlem, Csilléry ügybuzgósága következtében sikerült — őszinte örömmel tölt el, különösen azért, mert a collaboratio áldásos következményei a stomatológiai poliklinika aránylag rövid fennállása óta már is mutatkoznak. Mint sebész, elsősorban annak nagy hasznát látom, hogy mit jelent a sebész számára a fogászattal való együttműködés, de rá kell mutatnom, hogy ebből a gyakorlati és tudományos együttműködésből a fogászat is csak hasznot meríthet. A sebésznek szüksége van stomatológiai ismeretekre, de a fogorvosnak sem szabad csupán a fogra és a fogakkal kapcsolatosan fellépő betegségekre, azok felismerésére, gyógyítására szorítkozni. A fogakkal kapcsolatos, azok szövődményeiként jelentkező betegségek, még akkor is, ha azok a szervezet távolabbi helyein lépnek fel, éppen úgy nem eshetnek ki munkaköréből, mintha más szervi megbetegedések a fogak körül okoznak elváltozásokat. Ezzel kapcsolatosan egyet kérek egyes stomatológus collegáktól, azoktól, kiktől többször hallottam hangoztatni azt a felfogást, hogy „engem kizárólag a fog és a foggal kapcsolatos betegségek érdekelnek, csakis ezzel foglalkozom, más egyébbel nem“, szakítsanak ezzel a merev állásponttal, mert ez megnehezíti az együttműködést. Igyekezzenek minél szélesebb körű orvosi tudásra szert tenni, igyekezzenek orvosi mivoltukat előtérbe helyezni, a hozzájuk forduló betegeket esetleg egyéb megbetegedéseiben általános tanácsokkal ellátni és meglátják, ezzel a stomatológia tekintélyét lényegesen emelni fogják. Nem tudok elzárkózni azon meggyőződésem kifejezésre juttatása elől, hogy ez az elzárkózó, a szakmát izolálni akaró álláspont nemcsak a stomatológiára, hanem magukra a stomatológus collegákra