Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-03-01 / 3. szám

115 A gingivitis ulcerosa során keletkező lepedők mikroszkópos vizsgálata szinte mindig a bacillus fusiformis és a spirochaeta (spirillum buccale) tiszta tenyészetét mutatja. Ezért sokan specifikus gyulladásnak tartják. Mivel ez a két kórokozó a száj állandó lakója, többen kétségbevonják a megbetegedés specif icitását. Mindenesetre jól körülhatárolt kórképpel állunk szemben, noha számos tapasztalat mutatja, hogy a qualitativ és quantitativ vérkép szomorú meg­lepetésektől óvhat meg bennünket, különösen olyan esetekben, ahol a betegség magas lázzal, elesettséggel jár és nem mutat gyógyulási tendenciát. (Simon.) A spirochaeta előfordulása miatt ajánlják különösen az amerikai szerzők a salvarsan, illetőleg a különböző arseno-benzolok alkalmazását főként ecsetelések alakjában, míg az intravénásán alkalmazott salvarsant általában kevésbbé hatásosnak mondják. Gottlieb a gingivitis ulcerosa kezelésére a következőt ajánlja: oxygensprayvel való átfecskendezést, a fogkoronák tisztítását gummi­­koronggal és horzsakővel, utána paraffinkötést, ami a fájdalmakat azonnal szünteti. A paraffinkötéshez az úgynevezett oxydáló paraffint használja, ami bórsavas paraffint jelent. Meg kell jegyezni, hogy a nátrium perborat-oldatok alkalmazását az amerikaiak ajánlják, mert a perborat a bórsav fertőtlenítő és a hydrogen-hyperoxyd oxydáló hatását egyesíti. A behámosodás gyorsítására Gottlieb az 5%-os lapis­­szal való ecsetelést írja elő néhánynapos időközökben. A kezelés az akut tünetek elmúlása után is folytatandó néhány napig. A gingivitis ulcerosa általában szokásos therapiája a fogkő és a lepedők letisztítása és a fekélyes felület edzése 25, vagy 20%-os trichlorecetsavval, zink­­chloriddal, esetleg lapissal. Kétségtelen, hogy az alkalmazás ezen módja, ecsetelés, paiaf finköt és, több hátránnyal jár. Az ecsetelés következtében a hatóanyag a sebfelülettel csak múló, vagy felületes érintkezésbe jut, hiszen az említett gyógyszereket éppen felületes edző hatásuk miatt alkalmazzuk. A paraffinkötés alkalmazása meg­lehetős körülményes, nehezen rögzíthető a fogakon, az étkezést úgy­szólván lehetetlenné teszi, de rágásnál, különösen meleg ételek fogyasz­tásakor, le is válik a fogakról. Ezért célszerűnek látszott egy oly eljárás kigondolása, mely a fentinél egyszerűbb, a beteg által is el­végezhető és fájdalmatlan. Ilyen eljárás volna az orvosság hosszabb időre való rögzítése a fogakon és foghúson, kenőcs alakjában. Hosszabb kísérletezés után sikerült olyan kenőcsalapanyagokr elő­állítani, melyek különböző indikációs területeken alkalmazva neg­­felelnek a célnak. Engedjék meg, hogy bevezetőben néhán; szót mondjak e kenőcsalapanyagok összeállításáról általában. A gyógy­szertan unguentumot és pastát különböztet meg. Unguentum a pu­

Next

/
Oldalképek
Tartalom