Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-03-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1936, MÁRCIUS 3. SZÁM.

Eredeti közlemények.

A paradentosis mechanoterápiája.

Irta: E. Zannoni (Milano).

A paradentosis mechanotherapiája az utóbbi években fokozott fontosságra emelkedett. Ez az egyedüli therapia, mely valóban vissza tudja adni a beteg fogak működőképességét a normálist megközelítő időtartamra, ha tudományos kritériumok alapján alkalmazzuk és ha a többi gyógyító tényezőket is szerephez juttatjuk. Ezen megbetegedés összefügghet a szervezet diathesises, vagy egyéb pathologiás állapotával, vagy bizonyos szervek, vagy endokrin rendszerek functionális zavarával (például ez esetben feltűnő a pankreas működéses zavara).

Ezen tényeket az ARPA III. nemzetközi kongresszusán Prof. Nicolu Pende endokrinologus is megerősítette. Véleményem szerint preciz irányelveket a tüneti orvosi kezelésre nem adhatunk. A sebészi kezelés, mely az egyszerű gingivektomiától az egész processus alveolarisra terjedő Widman—Neumann-műtétig terjedhet — bár pontos és világos indikációi vannak, mégsem tekinthető korlátlan és kockázat nélküli therapiának, pathologiás és technikai jellegű nehézségei miatt.

A paradentosis mechanotherapiáját. azon gyógyeljárások összessége alkotja, melyek a fogak változatlan mechanikai és kozmetikai működésének fenntartását szolgálják. Ezen eljárások két alosztályra oszthatók: 1. azokra, melyek a beteg működési lehetőségeinek területén belül vannak és 2. azokra, melyek a fogorvos munkáját kívánják.

Az előbbiek az egész fogfelület rendszeres tisztításából és a gingiva massage-ából állnak.

Az utóbbiak a következők: gondos fogkőtisztítás és mindazon okoknak eltávolítása, melyek ínygyulladást tarthatnak fenn. Például túlérő tömések, gyökerek.