Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
660 először és áldoztunk a múltnak azzal, hogy Salamon professzor megemlékezett az eszme atyjáról Arkövy József-röl, munkáltuk a jelent azzal, hogy profeszszorunknak hűségünk jelképéül átnyújtottuk e serleget és előkészítettük a jövőt, mikor elhatároztuk, hogy kis csapatunkat e serlegvacsorán minden évben egybegyűjtjük és új híveket toborzunk eszménknek. Ti fiatalok, ti vagytok az eszme új hívei, kik most hűséget fogadtok egy életre eszménknek, s a szakma szeretetének. Mélyen tisztelt Professzor Űr! Többízben mondtam, hogy „kis csapatunk' ‘ és tényleg kevesen is vagyunk a dentista tábor nagy tömegéhez képest. De erőnket és igazságunkba vetett hitünket ez nem ingatja meg! Soréi a forradalmakról írt könyvében azt mondja, hogy az eszméket, ideálokat nem nagy tömegek viszik diadalra, hanem kiválasztottak kis csapata, mely híven és tántoríthatatlanul követi vezérét. Az elmúlt néhány évtized igazolta Soréi-1. Mi is ilyen kis kiválasztott csapatnak érezzük magunkat, s a mi vezérünk Szabó József professzor! Az iránta érzett hűségre és eszménk diadalára ürítem e serleget. A klinika legfiatalabb tagjai nevében Kokovay a következő szavakkal üdvözölte Szabó professort. Méltóságos Professzor Űr! Az 1935—36. év szakorvosi képesítést elnyerni óhajtó kollégáim nevében hálás köszönetét mondok a professzor úrnak, hogy a vezetése alatt álló stomatologiai klinikán módot és alkalmat adott a modern fogászat elsajátítására és gyakorlására... Mikor ez év szeptemberében beléptünk a klinika kapuján, a fogászatról nagyon hiányos fogalmaink voltak. A professzor úr klinikáján tudtuk meg azt, hogy a stomatologia magábasűríti az orvostudomány minden ágát. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem tehát, hogy mindnyájan boldognak érezzük magunkat, hogy a professzor úr klinikáján a professzor úr intenciói szerint dolgozhatunk. Ezért ragaszkodunk mindnyájan a klinikához ilyen masszívan és olyan elválaszthatatlanul, mint a periostitises nyolcas gyökér a mandibula alveolusához. Varga tanársegéd említette, hogy a stomatologia művelője csak az lehet, aki az egész orvostudomány doktora. Nálunk is lábrakapott az a külföldről beszivárgott szokás, hogy kellő szakképesítés és tudományos képzettség nélkül egyesek belekontárkodnak a stomatologia területébe. Mi ígérjük, hogy minden tehetségünkkel küzdeni fogunk az ellen, hogy ez a szokás tartós gyökeret verhessen. Mi — akik itt most összegyűltünk — egy kicsi mostoha ország fiai vagyunk a nagy Európa közepén ... Svájcnak van egy Gysi professzora, Berlinnek egy Schröder tanárja... Nekünk is van egy büszkeségünk: Szabó József professzor úr, aki a mi szemünkben mindenkinél nagyobb, mert magyar és mert a miénk. . . Tudása az egész tudományos világé, de közvetlen és kedves egyénisége csak a miénk. Kurzustársaim nevében őszintén kívánom, hogy Isten éltesse sokáig a professzor urat. A vacsora jó hangulatban, éjfél után ért véget.
