Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
645 azt a másikkal fogjuk össze. A harmadik alak, mely főképp molarisoknál alkalmazható, úgy készül, hogy egy szélesebb 5—6 mm. és rövidebb 1—1.2 cm. hosszú csík végét fogjuk be a tűfogóba és e körül csavarjuk a dróthálót. A fogók használata azért szükséges, mert ezek nélkül különösen akkor, ha nagylyukú, vagy igen keskeny sodronyhálót akarunk hajlítani, a keresztsodronyok kieshetnek és a háló kezünkben széthullhat. Molaris fogaknál a hálók mindhárom alakja, praemolarisoknál, ahol a pulpakamra keskeny, csak a T keresztmetszetű horgony alkalmazható. Legkönnyebben és leggyakrabban alkalmazható a csőalakra hajlított horgony, melyet molarisoknál és mélyharapás esetén vehetünk igénybe. A hálók felhasználása oly fogaknál történik, melyeknél a meglévő ép dentin nem elégséges a nagyfelületű tömés rögzítésére, vagy pedig ép dentinnel alátámasztott zománc egyáltalán nincs, ilyenkor teljes koronafelépítést kell végeznünk. Az első esetben a tömés biztosabb rögzítésén kívül a háló alkalmazásának további előnye, hogy a meglévő ép dentinből a tömés elhorgonyzására kevesebbet kell feláldoznunk. A korona felépítése mindkét esetben amalgamból történik, fémgyűrűk segítségével. Ezen gyűrűk azonosak a Jacket-korona vagy indirekt inlaylenyomat vételére használt réz- vagy ezüstgyürükkel. A teljes koronafelépítés menete a következő: A cariosus dentinrészek eltávolítása után az esetleg még fennálló zománcszéleket lecsiszoljuk annyira, hogy a fogból iy2—2 mm. álljon ki, míg az interdentalis papillának megfelelő helyen a foghús alá csiszoljuk a fogat. Az alapzat elkészítése után elkészítjük a célunknak megfelelő hálós horgonyt, melynek bepróbálásánál arra kell ügyelnünk, hogy nyakának jórésze az idegkamrában legyen és a fej legmagasabb pontja és az antagonista fog között 2—2y2 mm.-nyi hézag legyen. Most az amputatióra előkészített fogon elvégezzük a szokásos amputatiós tömést, úgyhogy az idegkamrának csak a fenekét töltjük meg pasztával, ügyelve arra, hogy az idegkamra tetejét képező kissé kiálló sáncfalak alá, melyeket az ideg feltárásánál nem veszünk el, vagy ha 4 4. ábra.
