Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
638 Befejezés. Arra a kérdésre vonatkozólag akarok még néhány szóval kitérni, hogy kellőképpen indikált lenyomatvételi módszer alkalmazásával és, ha a protézis technikai elkészítésében hiba nem történt, lehetséges-e minden tekintetben tökéletes protézist készíteni. Tökéletes, minden tekintetben kielégítő fogművet mai tudásunk alapján nem tudunk készíteni, mivel itt is, mint a protétikának minden terén, egy szinte megoldhatatlannak látszó biológiai problémával kerülünk szembe. Élő, alakjukat változtató szövetek közé kell élettelen anyagot úgy elhelyezni, hogy az az élő szövettel mintegy összeforrva, a pótlandó szövetek hiányzó működését átvegye. Ezen körülménynek megfelelni még a hidas fogpótlásnál is nehéz, ahol pedig szilárd szövetet használunk fel, a szintén szilárd híd pilléréül. Fokozódik a feladat megoldásának nehézsége a fogatlan szájba készített fogműnél, hisz itt lágy, rugalmas, összenyomható, állandó mozgásban lévő szövetekre kell a szilárd, kemény lemezt úgy elhelyezni, hogy az, állandóan egy helyen maradva, teljesítse működését. Ez szinte á lehetetlenséggel határos és mai ismereteink szerint csak megközelíteni tudjuk ezt az állapotot: olyan módon igyekszünk a protézist elkészíteni, hogy a környező szöveteket ne károsítsa és mégis annyira rögzített legyen, hogy segítségével a rágás, beszéd és egyéb szájműködés elvégezhetővé váljék. Közlemény a Gróf Apponyi Albert-Poliklinika (igazgató: Lobmayer Géza dr., egyet, m.-tan.) fogászati osztályáról (főorvos: Simon Béla dr., egyet, m.-tan.). A funkcionális lenyomatvételi eljárások összehasonlító bírálata. Irta: Bonyhárd Béla dr., v. egyet, tanársegéd, poliklinikai assistens. Az összes functionalis lény ómat vételi eljárások két nagy csoport egyikébe oszthatók be, a compressiós és úgynevezett tehermentesítő lenyomatok csoportjába. Az első csoportba tartoznak mindazok az eljárások, melyekben a nyálkahártya lenyomatvétel közben nyomás alá kerül, származzon az akár a lenyomatot felszorító ujjaktól, akár az állcsontok zárása folytán keletkező rágónyomásból. A második csoportba tartozó eljárások, a tehermentesítő lenyomatok, viszont a nyálkahártya mindennemű összenyomását kerülik. A tehermentesítő lenyomat neve súlyos félreértésekre adhat alkalmat. Tehermentesítés alatt ugyanis a teljes prothesisek technikájában általában azt értjük, hogy az állcsontok vékony nyálkahártyával fedett részein a prothesis
